Nagy meglepetések elé néznénk, ha az átláthatósági törvénynek nevezett törvényjavaslat valóban arról szólna, hogy elszámoltassák azokat, akik külföldi támogatást fogadtak el Magyarországon, és a közvéleményt befolyásolják. Hiszen ennyi erővel felelősségre vonhatnák a Fidesz pártalapítványát vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet is és még sok más szervezetet.
A törvényjavaslat alapján persze nem erről lesz szó: a külföldi – akár európai uniós – támogatást elfogadók közül csak azokat vonják felelősségre, akiknek a véleménye –- például a magyar jogállamiság állapotáról – nem egyezik a kormányéval. Ezzel ugyanis a törvény szerint sértik Magyarország szuverenitását. Hogy mi sérti Magyarország szuverenitását, azt „természetesen” nem bíróság állapítja meg, hanem egy hatósági jogkörökkel nem is bíró hivatal. „Természetesen” a jogorvoslat lehetősége nélkül. Józan ésszel élő, demokratikus és jogállami alapokon álló embernek egy ilyen törvényjavaslat olvastán akkor is megszólal a fejében a vészcsengő, ha soha életében nem kapott külföldi forrásból még egy kávét sem.
Nem beszélve arról, hogy miről szól még a törvényjavaslat. Arról, hogy 3000 forint külföldi támogatás (sőt, bármilyen bevétel) miatt pontosan ugyanúgy el lehet lehetetleníteni bármilyen szervezetet, civil szervezeteket és a gazdasági élet szereplőit, mint 3 millió vagy 300 millió forint miatt, tekintet nélkül arra, hogy az honnan érkezett. A tíz évvel ezelőtti háromezer forintos külföldi támogatás miatt épp úgy, mint a tegnapelőtti 30 millió miatt. Ez nem jogállam.
Szól a törvény arról is, hogy támogatásnak minősül gyakorlatilag bármilyen bevétel, vagyis kezdhetik kellemetlenül érezni magukat a külföldre exportáló teniszlabdagyártók és gyümölcskertészek is, ha esetleg bárkiben felmerül, hogy vállalatuk a közvélemény befolyásolására ragadtatta magát, például közzétett egy reklámot, vagy indított egy blogot. Ez nem jogállam.
Ellehetetleníteni, hogy a magyar adófizetők egyszázalékos felajánlást tegyenek egy számukra fontos szervezetnek, csak azért, mert ez a szervezet egyszer, valamikor, tíz évvel vagy tíz perccel ezelőtt elfogadott 3000 forint vagy hárommillió forint külföldi támogatást – nem jogállam.
Az, hogy egy súlyos következményekkel járó feketelistára jogorvoslati lehetőség nélkül tesz fel szervezeteket a Szuverenitásvédelmi Hivatal javaslatára a kormány – nem jogállam.
Az, hogy biztosan tudhatjuk, hogy egyes szervezetek akkor sem lesznek rajta ezen a feketelistán, ha külföldi támogatást kapnak – nem jogállam.
Az, ha a köztársasági elnöki és alkotmánybírósági szűrőn egy ilyen anomáliáktól hemzsegő törvény valóban átmegy, nem jogállam. A köztársasági elnök vagy az Alkotmánybíróság egyébként hiába is kapálózna, hiszen az Alaptörvénybe szükség esetén egy Alkotmánybíróság által kifogásolt rendelkezés is egy éjszaka alatt beemelhető, innentől fogva már eleve alkotmányos, a testület nem is vizsgálhatja újból. Vagyis bármi megtörténhet.
A javaslat benyújtása után Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője sietett tisztázni: az átláthatósági törvény következményei nem alkalmazhatóak visszamenőlegesen, mivel ez a magyar joggal ellentétes volna. Valaki igazán szólhatna a frakcióvezetőnek arról, hogy nem csak az ellentétes a jogrendszerünkkel, ami nincs benne ebben a javaslatban, hanem az is, ami benne van. És jó volna, ha valaki felvilágosítaná arról is, hogy abban az értelemben, ahogy ő használja, már jó ideje nincsen jogrendszerünk. Mindazok, akik kicsit is odafigyeltek az elmúlt évtizedben, már réges régen azzal a tudattal élnek, hogy bármi megtörténhet. És ahol bármi megtörténhet, az milyen jogállam?
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
