Pedig egyszer már megégettem magam, akkor Orbán Viktor Nagy Bejelentésére készültem hasonló lelkesedéssel, mint ahogyan a szerdai, rendkívüli kormányinfót vártam tegnap, és se ebből, se abból nem született semmi érdemleges. De hát saját kárán tanul az ember, mert hiszen a rendkívüli kormányinfók általában arról szólnak, hogy szerepeljen a kormány kicsit, mert annyira, de annyira el van nyomva a nyilvánosságban (nem én mondom, hanem a miniszterelnök úr), kénytelen ilyen csalafinta eszközökhöz folyamodni. Így történt ez tegnap is.
Gulyás Gergely tehát bejelentette, hogy 160 ezerrel lennénk kevesebben, ha a Fidesz nem vezette volna be az úgynevezett családbarát intézkedéseit. Hogy ezt miféle számításra alapozza, azt nem tudni, de ebben sincs semmi újdonság, alkalmanként bemondanak valamilyen számot, mi, nép, pedig higgyünk. És van, aki hisz. Majd megtudtuk, hogy „már készül a kormány új családpolitikai csomagja a városi CSOK átalakítása kapcsán.” Köszönjük szépen, ezt tudtuk eddig is, mivel a CSOK szűkítésekor nagyjából pont ugyanez volt a keretező szöveg.
Meg még kiderült az is, hogy az infláció év végére vagy egyszámjegyű lesz, vagy nem. És akkor ezt az ígérvényt mindenki helyezze el a saját munkája, hivatása, vállalkozása dimenziójában: főnök, vagy megcsinálom, vagy nem, vagy kész leszünk időre, vagy nem, vagy meg tudom oldani, vagy nem.
De legalább kormányozni tudnak.
