Érdekes helyzetben lesznek a jövő filmtörténészei. Ironikus módon azt találhatják majd, hogy a 2020-as évek eleji legjobb magyar filmek szinte mind az Inkubátor Programból kerültek ki. Abból, amely a tehetséges fiatalok megsegítésére jött létre, kiegészítendő a magyar filmtermést is az ő produkcióikkal. Az Inkubátor lényege lenne, hogy bemutatkozzanak azok, akik a jövő nagy filmesei lehetnek. Csakhogy valójában a jelen legjobb munkáit ők készítik, és ennek ellenére a folytatás mindennél nehezebb számukra.
Ha az idei év legjobb magyar munkáit vesszük sorra, a fenti program olyan résztvevőit említhetjük, mint Szilágyi Fannitól a Veszélyes lehet a fagyi, Fazekas Máté Bencétől a Kilakoltatás, Baranyi Benőtől a Zanox, Csoma Sándortól a Magasságok és mélységek. Azaz: az Inkubátor összes idei filmje minőségi munka lett. A programból kiesett, de szintén az év legjobbjai közt van Bernáth Szilárdtól a Larry. És érdemes még megemlítenünk Csuja László Sundance-en debütált filmjét, a Szelídet.
A fentiek közül bármelyiket nevezhetnénk Oscarra, büszkén szoríthatnánk a film sikeréért, akárcsak a nemzetközi forgalmazásáért. Hogy mi a helyzet a Blokáddal? Nos, hiába a befektetett rengeteg pénz, a film annál feledhetőbb, olyan bosszantó dolgokkal, mint amilyen Göncz Árpád karikatúraszerű ábrázolásmódja is volt. Ennek ellenére ezt neveztük a legfontosabb filmes díjra, feltehetően nem függetlenül attól, hogy a film producere Lajos Tamás volt. A mostanság tűzközelben lévő szakember, aki ott állt már tavalyi nevezettünk, a Post Mortem mögött. Akkor sem volt teljesen világos, ki gondolta komolyan, hogy egy középszerű horrorfilmnek van esélye ebben a kategóriában. Sajnos semmivel sincs több a taxisblokád történetét nem túl emlékezetes módon feldolgozó produkciónak.
Nehéz lenne olyan nagy támogatást kapott idei produkciókat említenünk, amelyek versenyre kelhetnek a fenti, inkubátoros filmekkel. Az elmúlt években akadtak azért, ott volt például a Toxikoma. De ha a legemlékezetesebbeket vesszük, szintén az Inkubátort kell felhoznunk, legyen szó olyan filmekről, mint a Nyitva, az Egy nap, a FOMO, a Szép csendben, a Külön falka vagy a Legjobb tudomásom szerint. A rendszeren kívül is születtek fontos munkák: RLSM:), Békeidő. A nagyobb támogatást kapottak között is voltak persze jók, vegyük csak Török Zoltántól a Vadlovakat. Sokan pedig sajnos hiába pályáznak, legyenek bármilyen neves művészek, nem jutnak támogatáshoz.
Mostanra elmondhatjuk, hogy az „ígéretes kezdők” azok, akik a hátukon viszik el jelenleg a magyar filmművészetet. Nem szabadna hagyni, hogy ezek után a semmibe hulljanak.
