Akikre büszkék lehetünk

Akikre büszkék lehetünk

Láng Imola, Havas Ágnes, Rév Marcell, Enyedi Ildikó, Louis Garrel, Léa Seydoux, Gijs Naber és Mécs Mónika (Fotó: Magyar Hang/Bankó Gábor)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Mire ez a cikk megjelenik, túl leszünk Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története cannes-i bemutatóján. Már az első kritikák is sokatmondóak lehetnek azt illetően, milyen folytatásra számíthatunk, ott lehet-e a következő év nagy díjazottjai között a szuperprodukció. A felfokozott érdeklődésre garancia a Testről és lélekről korábbi elsöprő sikere, ahogy persze a főszereplők személye, Léa Seydoux, Gijs Naber és Louis Garrel szintén. Nagy dolog ez nemcsak a magyar film, de az irodalom szempontjából is, Füst Milán regényének pedig régóta ki is járt volna a nemzetközi ismertség.

A hét elején érkezett az a hír is, hogy Emmy-díjra jelölték Rév Marcellt az Eufória operatőri munkájáért. Tavaly januárban interjúztunk vele, akkor alaposan kifaggattuk a nagy sikerű kamaszsorozatról. Az Eufória vizualitása valóban kulcsfontosságú volt, azonnal berántotta a nézőt a fiatalok hiperaktív, percről percre változó világába. Igaz, a jelölést most egy viszonylag nyugodtabb, a koronavírus-járvány kellős közepén, egyetlen helyszínen forgatott epizódért kapta. Az elismerés viszont abszolút kijár neki ottani munkájáért is. Nem mellesleg ő volt A feleségem története operatőre is, így most tényleg minden szempár rá szegeződik majd.

Eközben ugyancsak Cannes-ban debütált Mundruczó Kornél új filmje, az Evolúció. Kifejezetten gyorsan készültek el ezzel a filmmel, januárban még a Pieces of a Woman mutatkozott be a Netflixen, számos fontos jelölést és díjazást hozva Vanessa Kirby főszereplő számára. Az Evolúció forgatókönyvét is a régi alkotótárs, Wéber Kata írta, a Screen Daily szerint a végeredmény érzelmi világa intenzív, vizualitása pedig letaglózó. (Igaz, szerintük könnyebb a filmben gyönyörködni, mint teljes szívvel elköteleződni mellette.)

Idén mintha kevesebben figyelnének a hasonló sikerekre, ami a világjárvány súlyos hatása miatt sajnos nem túl meglepő. Mostanra viszont kezd javulni a helyzet, a mozik látogatottsága is elérte múlt hétvégén a járvány előtti szintet. Miközben továbbra sem tudjuk, mikor kerülhetünk már ki teljesen ebből a spirálból, mennyire tervezhetjük előre az életünket. Ameddig viszont a félelem, a kivárás lesz a fő rendezőelv, nem is várható huzamosabb javulás.

El kell kezdenünk újra a világra figyelni, így pedig azokra a fantasztikus sikerekre is, amiket magyar alkotók ezekben a hetekben, hónapokban elérnek. Különösen fontos ez most, amikor az Orbán-kormány sajnos – a korábbiaknál is nagyobb lendülettel – csak rossz hírünket tudja kelteni világszerte. Elrontva például egy olyan fontos eseményt is, mint amilyen a magyar-német meccs volt. A hazai folyamatokkal szemben kritikus alkotók sikereire sajnos szintén nem mindig képesek büszkék lenni. Pedig abszolút azok lehetünk mindannyian.