Vannak, akik szerint a nők elleni aggasztóan gyakori támadásokkal szemben a megoldást az isztambuli egyezmény ratifikációja jelentené. Mások ettől eltérő megoldásokat látnak szükségesnek. Mit gondol ön?
A kérdés akár egy olyan nemzeti konzultáció alapját is képezhetné, aminek végre lenne értelme, egyben tagadhatatlan köze a minket körülvevő valósághoz. Persze nem kötelező konkrétan a nőjogi szervezetek által évek óta emlegetett szöveget ratifikálni. Lehet épp valami teljesen más módszerhez folyamodni, ha már valamiért szokás a kormánypárti erőpolitika szemszögéből minden ilyen lépésre fegyverletételként tekinteni.
Ezúttal egyébként épp hogy a kardcsörtetésre lenne szükség, látva csak az elmúlt napok, hetek híreit. Olvasva a volt partnerekkel, állítólag egykor szeretett nőkkel szembeni erőszakos esetekről, amik közül a legutóbbiról szóló beszámoló szerdán érkezett. Volt élettársát hívta át magához takarítani az elkövető (eleve, milyen férfi már csak ez alapján is), ott pedig fojtogatta, megalázta, kis híján meggyilkolta.
Brutális eseteknek sajnos egyébként sem vagyunk híján, emlékezzünk csak az Orosz Bernadett-tel történtekre. Ott épp exkatona volt a bátor elkövető, akinek utóbb még kártérítést követelni is akadt bátorsága, csak mert nyilvánosan megnevezték őt. Aztán vegyük a lúgos orvost, akinek ügyét az Alkotmánybíróság rendelte vissza a Kúriához, úgy, hogy a döntéssel egyébként a szavazó alkotmánybírák fele nem értett egyet. Hiába húzódik az ügy nevetségesen régóta (az erőszakos cselekményt 2013-ban követték el), továbbra sem lehet nyugta Renner Erikának. És múlt heti hír, hogy újra kórházba került Orosz Bernadett is, aki a tavaly novemberi bántalmazás óta számos műtéten esett már át.
Még hosszan sorolhatnánk, de már mindebből is jól látszik, hogy a helyzet kicsit súlyosabb, mint mondjuk a kormány által tematizálni próbált börtönkártérítések esetében. Ez pedig nem orvosolható annyival, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter kitesz a Facebook-oldalára egy PR-videót, vagy hogy szigorítják a feltételes szabadlábra bocsátás szabályait.
Amíg a napról napra érkező hírek csak azt fogják bizonyítani, hogy félnivalójuk itt nem a nevetségesen enyhe büntetésekkel (ha egyáltalán) távozó agresszoroknak, hanem az áldozatoknak van, addig nem lesz változás.
