Ellentmondásos hangulatban várja az ellenzéki tábor a vasárnapi választást. Ambivalens a helyzet, mert a legtöbben arra számítanak, amit szerdán a Medián közvélemény-kutatása is megerősített. Tehát: nem lesz fideszes kétharmad, de így is hatalmas fölénnyel nyernek a kormánypártok. Több hete ezt jósolják már a szakértők, és legutóbbi címlapinterjúnk résztvevői is inkább kormánypárti győzelmet valószínűsítettek.
A háborúval kapcsolatos narratívaháborút a Fidesz már megnyerte, és nehezen látni, ebben a rövid időben ez már hogyan fordulna meg – hangzott el László Róberttől. Pedig az elemző szerint a háború úgymond az ellenzéknek kedvezhetett volna, hiszen Orbán közeli szövetségese volt eddig Putyinnak. Valószínű, hogy a Fidesz látványos békepártisága sokat fog számítani a végeredmény szempontjából. És úgy tűnik, hogy még ha nem is hoz a helyzet a Fidesznek, akkor sem nyerne sokat az ellenzék a putyinozással. A jelek szerint a választók inkább vevők az állandóság, illetve a háborúból való kimaradás ígéretére. Tegyük hozzá, ez inkább múlik a nagyobb NATO-országokon, mint az aktuális kormány álláspontján. Mindenesetre tény, hogy az ellenzék a zavaros kijelentéseivel nem a nyugalmat erősíti sokakban. Kissé nevetséges, mégis igaz lehet: a Fidesz most már leginkább csak azon veszthet szavazókat, ha vasárnapig még kétszáz közös képet készít Győzikével, Fásy Ádámmal, Kis Grófóval és az összes többi bulibáróval.
Tehát még az ellenzékiek jó része is vereségre számít, mégis van valamiféle vágyvezérelt csodavárás, reménykedés az utolsó pillanatban bekövetkező fordulatban. Négy évvel ezelőtthöz képest viszont ma sokkal kevesebben hiszik, hogy tényleg győzhet az ellenzék. Akkor Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi győzelme miatt sokan hitték, hogy akár az összes közvélemény-kutató is tévedhet. Sokan nem merik bevallani ellenzéki szimpátiájukat, de majd vasárnap előbújnak – gondolták többen. És amikor valóban rekordrészvétel jött össze, akkor az ellenzéki győzelemben reménykedők visszaigazolva látták várakozásaikat. A Mediánt pedig gyakorlatilag kinevették, miután a választás előtt nem sokkal a fideszes kétharmadot is elképzelhetőnek tartotta.
Most már senki nem nevet a Mediánon, inkább úgy tekintenek rá, mint a potenciálisan legpontosabb jóslat megfogalmazójára. [Szerk.: A cikk megírása után láttam, hogy mégis csak elkezdődött idén is a Medián-hibáztatás, Bruck Gábor például butának és romlottnak nevezte az előrejelzést. Vannak, akik semmiből nem tanulnak.] Ennek ellenére továbbra is van valamiféle bizakodás a szavazótáborban. A jó kérdés, hogy mi fog következni a választás másnapján, ha tényleg a várható eredmény születik. Darabjaira hull az ellenzék? Ismételt vezetői válság áll elő? Vagy váratlanul csak még jobban összekovácsolódnak? Esélyesebbnek tűnik a bűnbakkeresés, a blame game, és sejthető, hogy a pártokon kívül álló miniszterelnök-jelöltre húzzák majd rá az egészet. Miközben győztes kampány elképzelhetetlen úgy, hogy az ellenzéki összefogás pártjai nem állnak teljes mellszélességgel a kormányfőjelölt mögött. Szögezzük le előre, hogy ahogy a győzelmet is közösen vállalnák, úgy a felelősség sem csak Márki-Zay Péteré lesz, hanem a Jobbiké, az MSZP-é, a Momentumé és a többieké egyaránt. Jegyezzük meg, ha nem együtt indulnak, az LMP és a Párbeszéd, de talán még az MSZP sem érné el önállóan az öt százalékot. Ez fontos azért is, mert az egyik érdekes kérdés, hogy a Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk át fognak-e lendülni az öt százalékos határon.
Persze, még akár az is előfordulhat valamiként, hogy az ellenzék nyeri a választást. A kormánypártoknak viszont érdemes tudniuk, hogy ha nyernek is, annak oka nem a lenyűgöző kormánypárti teljesítmény lesz, hanem, ahogy négy vagy nyolc éve, úgy most is az ellenzéki kampány sikertelensége.
