Sose legyünk annyira elbizakodottak, hogy ha a mi érzéseinket, várakozásainkat nem támasztja alá egy új információ, akkor rögtön ki is zárjuk, hogy annak bármi valóságalapja legyen.
Koffein
Közeledik az év és a választási ciklus vége, ideje hát, egy gyors közéleti leltárnak. Nem megvalósult ígéretek, vagy közünk fejlesztésére fordított (értsd: ellopott) források kerülnek itt összeadásra, hanem az idő. A mi eltűnt, eltékozolt, elpazarolt időnk.
Úgy bánt a kormány migrációs kérdésével az Alkotmánybíróság, mint a mesebeli okos leány. A lengyelországi helyzetet elnézve ez valószínűleg nagy szerencse.
Hogyan hulljon az ölünkbe minden, ha egy kicsit emelünk a semmin? Ez jutott az eszembe, amikor Orbán Viktor kiírta a Facebookra, hogy 100 ezer forintra emelik a közmunkások bérét.
A téma miatt ízléstelen volna happy endről beszélni, mégis van okunk némi elégedettséggel fogadni azt a jelentést, amelyet a Magyar Úszó Szövetség által felkért bizottság készített Turi György mesteredző ügyében.
Ma a helyi népszavazások vannak betiltva, holnap talán valami más – a veszélyhelyzeti felhatalmazással teljesen indokolatlan korlátozásokat is fent lehet tartani, és a kormány él is a lehetőséggel.
A nyugatról vagy épp Ázsiából érkező bevándorlóknak a menekültpolitikához természetesen semmi közük. Ezt pontosan tudja Márki-Zay Péter is.
Valami nagy fejlemény közeleg a Pegazus-ügyben és jobb leszedni az államtitkárt, aztán a kormányzati pozícióból egy lemondott, Facebook-oldalától is megfosztott, magyarul bukott politikusra mutogatni?
Ahogy három éve Lázár videója, úgy most ez a fotó is alkalmas lehet rá, hogy uralja a pillanatot, és amíg elvitatkozunk majd az ilyen messzi problémákon, itt szép csendben eltelik az életünk
A saját szavazóit veri át a Fidesz, amikor úgy kampányol majd, hogy elsunnyogja: a legfontosabb kérdést elengedve lényegében kiherélte a saját népszavazását.
Ne csodálkozzunk, ha mindenféle, bármiféle, akármiféle fantazmagóriák válnak tömegek ópiumává egyik pillanatról a másikra.
Lázár János szokásához híven megint úgy tolta túl a biciklit, hogy más lábán állt meg a kerék.
Csak reménykedhetünk benne, hogy a mi jövőnk nem kerül a talpfák alá.
Nem vitás, égbekiáltó botrány a kiszivárgott beszéd, Kövér Lászlónak távoznia kell(ene) a közéletből. Ezt természetesen nem fogja megtenni. Mégsem gondolom, hogy teljes mértékben következmény nélkül marad az ügy.
Melyikünk ne rángatott volna ki valakit a hajánál fogva a medencéből? Ki ne verte volna agyba-főbe a rá bízott úszónövendéket?