Természetes, hogy az ellenzék megpróbál rálicitálni az orvosbérekkel kapcsolatos kormányzati bejelentésre. Ahogyan az egészségügyi érdekképviselet is joggal kifogásolja, hogy a rendezés nem érinti az ágazat összes dolgozóját. Mindezen fenntartások mellett és ellenére óriási fegyvertény a Kincses Gyula vezette Magyar Orvosi Kamarától, hogy a nem létező egészségügyi miniszter helyett kiharcolta a radikális béremelést. Amire pedig a kormány ennek nyomán készül, valóban üdvözlendő, s ha minden az ígéretek szerint alakul, okkal lehet évtizedek óta várt áttörésről beszélni.
Ma törvényjavaslat formájában már a parlament elé is kerülhet az orvosi kamara és a kormány között a hétvégén született megegyezés. E szerint a kezdő rezidensek bére bruttó 7-800 ezer forintról indul, s az orvosi pályán eltöltött idő függvényében lesz, akinek a juttatása eléri a 2,4 millió forintot. Az emelés több lépcsőben valósul meg 2023-ig, de Kincses Gyula megfogalmazásával élve orrnehéz lesz, vagyis nagy ugrás következik már 2021. január elsejével. A lépés haszna nemcsak az elvándorlás visszafogása, az orvosi hivatás vonzóbbá tétele lehet, hanem az is, hogy az orvosok a jövőben ne a magánpraxisból igyekezzenek megélni. Az ördög persze most is a részletekben lakik; a miniszterelnök tegnap már arról beszélt, hogy nem minden orvos fog egyformán jól járni. A kamarával kötött megállapodás része a hálapénz kivezetése a rendszerből, ennek megvalósítása társadalmi szempontból a bérrendezésnél is fontosabb lenne.
Nagyot fordulhatott a világ Orbán Viktorral és kormányával a járvány második hullámával, hiszen tavasszal a központi kommunikáció kifejezetten ellenségesen viszonyult a kamarához; lényegében az ellenzéki térfélen játszó, oktalanul riogató szervezetnek állította be a propaganda. A változás okát nem nehéz megfejteni. A miniszterelnök nem akar újabb szigorú korlátozásokat, akárhogy is terjed a járvány, mert szembesült azzal, hogy a magyar gazdaságot összeroppantaná az újabb lezárás. A nemzeti konzultáció állítólagos eredménye csak ürügy, a rossz kormányzás felelősségének hárítása a részéről. Azt is tudja, hogy rendszere Achilles-sarka az évtizedek óta elhanyagolt egészségügy, amelynek problémáit semmilyen gyors és méregdrága eszközbeszerzés nem pótolja önmagában. A szakemberhiány a szűk keresztmetszet. Ha itt nem lép, az elszabaduló koronavírus az egészségügyi ellátórendszer összeomlásával fenyeget. Ennek politikai árát nyilván nem fizetné meg, így az egekbe szökő költségvetési hiány dacára a kritikus pontokon kénytelen engedni a béremelési nyomásnak. Korábbi bejelentés, hogy novembertől húsz százalékkal nő az ápolók bére. Mások, így például a szociális ágazatban dolgozók, kénytelenek tovább várni méltatlan helyzetük rendezésére. A kormányfő világosan fogalmazott a döntés bejelentésekor: a következő hét-nyolc hónapban emberfeletti munka vár az orvosokra, amelyet a jelenlegi bérszínvonal mellett aligha lehet teljesíteni. Elgondolkodtató, hogy csak egy ilyen rendkívüli helyzet kényszeríti ki a helyes cselekvést a döntéshozókból. Mennyivel előrébb tartanánk, ha nem vár addig a miniszterelnök, amíg a valóság rá nem rúgja az ajtót!
