A „háborúban állunk Oroszországgal” egy olyan kijelentés, amit a II. világháború óta épelméjű ember nem enged meg magának. Tehát itthon, a karosszékből, mondjuk, az ország leggazdagabb városának polgármesteri székéből arról beszélni ilyen értelmiségi, belvárosi módon, hát hogy háborúban állunk Oroszországgal, kinyílik a bicska az ember zsebében. Hogy lehet azt mondani, hogy Magyarország, mi, magyarok háborúban állunk Oroszországgal?
A fentieket a miniszterelnöktől idéztem, aki a Kossuth rádióban ostorozta ekként péntek reggel Karácsony Gergelyt. Egyértelmű, világos, elvágólagos, szigorú beszéd. De vajon nem túl szigorú-e magához is Orbán Viktor? A főpolgármester azzal lőtt vissza, hogy idézte a miniszterelnök év eleji országértékelő beszédéről szóló Index-tudósítás címét: Európa közvetett háborúban áll Oroszországgal. Volt ennek a beszédnek egy ennél kínosabb mondata is, amelyre a mai miniszterelnök kinyílt bicskával a zsebében nehezen találna szavakat. Akkor ugyanis azt mondta, hogy a Nyugat a szankciókkal belépett a háborúba. Mármost ami az Európai Uniót illeti: csak olyan szankció lépett, léphetett hatályba, amelyet a tagállamok mindegyike támogatott, így a magyar miniszterelnök is. Ha pedig szerinte ezek a szankciók beléptettek bennünket a háborúba, akkor Orbán Viktor személyesen tette hadviselő féllé Magyarországot. Legalábbis az elemi logika szerint. Kivéve, ha Magyarországot nem tekintjük a „közvetett háborúban álló” Európa vagy a „háborúba belépett” Nyugat részének.
Épeszű ember nem gondolhatja komolyan, hogy akár a főpolgármester, akár a miniszterelnök retorikai mutatványai ténylegesen hadviselő féllé avathatnák hazánkat. Erre egyébként is csak az utóbbi politikusnak lenne lehetősége. Aki pénteken még azt a bölcsességet is megosztotta hallgatóságával, hogy ha valaki úgy érzi, benne van a háborúban, akkor a háborúról való beszéd is a háború része. Egyre inkább úgy érzem, nem Orbán Viktor és Karácsony Gergely, hanem két Orbán Viktor vitatkozik itt egymással.
Nem akarja senki itthon háborúba vezényelni az országot. Csak valaki folyamatosan rémhírekkel ijesztgeti, hülyének nézi a magyar embereket. Amíg ki nem nyílik a bicska a zsebünkben, megteheti.
