Bukovári
Szentkirályi Alexandra, a Fidesz főpolgármester-jelöltje (Fotó: Szentkirályi Alexandra / Facebook)

Beismerem, elhamarkodtam a dolgokat. Naivan azt vetítettem előre, hogy ha Vitézy Dávid, Karácsony Gergely és Szentkirályi Alexandra versengenek majd a főpolgármesteri helyért, akkor színvonalas kampány várható. Legalábbis olyan, ami nem puszta személyeskedésből, gyerekes vagdalkozásból áll. A leginkább talán Vitézy Dávidnak sikerült eddig ezt teljesítenie, de az összkép így is kétségbe ejtő.

Most épp ott tartunk, hogy Karácsony Gergely és Orbán Viktor kölcsönösen megjósolták: a másiknak hamarosan „bukovári”. Gondolom, a kormányfő ezzel fiatalos húrokat szeretett volna pengetni. Nagy kár, hogy egy olyan katonai szlenggel tette, amit már a hetvenes években is használtak. Szentkirályi Alexandra eközben fékezhetetlen gyurcsányozással robbantotta be kampányát. Amikor pedig az ember azt hitte, már tényleg nincs hová infantilizálni a közbeszédet, elindította a „kamumétert”, leleplezendő Karácsony Gergely „hazugságait”. A Magyar Nemzet néven megjelenő lap azóta hasonló címekkel fárasztja olvasóit: Karácsony Gergely erről is kamuzott, Karácsony Gergely a fogaskerekű meghosszabbításáról is kamuzott, Karácsony a drogosoknak is kamuzott, Szentkirályi kiakadt. Hidvéghi Balázs kampányfőnöknek közben sikerült a kampány eddigi egyik legméltatlanabb gesztusaként visszautasítania a Magyar Péterrel való kézfogást. A választásig másfél hónap van hátra, addig bőven lesz idő újabb videóhirdetéseket is indítani. Bár korábban úgy tűnt, a miniferis kampánynál nem lehet lejjebb, de már hallom is Kőszegi Ákos hangján az idézetet Márai Sándor zseniális Halotti beszédéből: „Maradj nyugodt. Lehet.”

A mértéktartó hangnemre politikusi karaktert alapozó Karácsony Gergelynek sikerült eközben rögtön az elején kijelentenie Vitézyről: „betolakodó”. Az sem volt sokkal nívósabb, amikor azzal kampányolt, hogy Vitézy a Fidesz jelöltje. Sajnos eközben a volt közlekedési államtitkár sem elégszik meg a szakmaiság meggyőző erejével. Populista szólamokra ragadtatja magát ő is, a BKK-rendészetet pedig olyan mondatokkal igyekszik indokolni: „Büdösnek lenni nem bűn, de a többi utasnak is joga van ahhoz, hogy ne hányingerrel küszködve utazzon.” Méltatlan ez nemcsak a megfontolásra érdemes egyéb javaslatai, de még a BKK-rendészet felállítását támogató jogos érvek mellett is.

Azért is gondoltam, hogy végre talán valami színvonalasabb vitát látunk majd, mert mindhárom jelölt már egy újabb politikusi generáció tagja. De úgy tűnik, a rossz minták tovább örökítésének nem lehet gátat szabni. Pedig nem lenne nehéz ennél akár csak egy fokkal jobban csinálni, a politikai cirkusz erőltetése helyett pedig végre felnőttnek nézni az állampolgárokat.