A mostani átadást soha nem fogom aláírni, ha bilincsben visznek el, akkor sem – így kommentálta Sinka Imre, Békésszentandrás polgármestere, hogy rövidesen a békésszentandrási önkormányzatnak is át kellene adnia az óvoda és az iskola épületét az egyháznak, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül. Egy decemberben elfogadott törvény lehetővé tette az egyházaknak, hogy jelezzék a településeknek, ha önkormányzati tulajdonú ingatlanra tartanak igényt. Olyan állami, önkormányzati épületek tulajdonjogára is bejelenthetik igényüket, amelyeket annak idején el sem vettek tőlük, vagyis soha nem álltak a birtokukban. A feltétel pedig az, hogy az egyház hitéleti, szakrális vagy köznevelési feladatot lásson el az ingatlanban.
A helyzet hasonlít ahhoz, amikor 2021-ben a kormánynak az az ötlete támadt, hogy az önkormányzatokat kötelezze: töredékáron adják el az önkormányzati lakásokat az ott lakó bérlőknek. A törvény végül az Alkotmánybíróság előtt végezte, de gyakorlatilag már az elfogadása előtt ellehetetlenült politikailag. Akkora felháborodást okozott ugyanis a nem fideszes és fideszes önkormányzatok körében, hogy a javaslatot menet közben módosítani kellett, majd az Alkotmánybíróság az így keletkezett, „karcsúbb” változatot is elkaszálta.
Most azokról az iskolaépületekről van szó, amelyeknek az oktatás államosítása után az állam lett a vagyonkezelője, majd az iskolafenntartást az állam sok helyen átadta egy egyháznak, így az épületek is az egyházak kezelésébe kerültek. Ám ez az épületek tulajdonjogát eddig nem érintette, az az önkormányzatoknál maradt.
Az épületek átadása jelentős vagyonvesztést jelentene, és befolyásolhatja az önkormányzatok jövőbeli politikai lehetőségeit. Éppen ezzel érveltek a tiltakozó önkormányzatok a lakásprivatizáció ellen: ez ugyanis ellehetetlenítette volna, hogy lakáspolitikát folytassanak. Az iskola- és óvodaépületek „leadása” pedig más helyi szakpolitikákat lehetetleníthet el, még ha esetleg nem is most, csak a jövőben. Az egyházak a jövendő egy pontján dönthetnek úgy is, hogy nem akarják hitéleti vagy oktatási célra használni egyik vagy másik épületet – akár az oktatás átszervezése, az épület alkalmassága vagy bármilyen más ok miatt. Sőt, dönthetnek majd akár úgy is, hogy az intézményfenntartást visszaadják az államnak vagy önkormányzatnak. Főleg, ha az oktatáspolitika keretei esetleg változnak majd, és újra lehetővé teszik az önkormányzatoknak az iskolafenntartást is. Nem mindegy, hogy ezekben az esetekben az egyház tulajdona marad az épület, vagy a kezelése visszaszáll az önkormányzatra.
Általában szemrehányásként fogalmazódik meg, hogy a Fidesz csak az erőből ért. A fékeket és ellensúlyokat letaroló nyers hatalmi logika valóban nem szolgálja a demokratikus fejlődést, de valamilyen erőt mutatnia kell annak, aki azt akarja, hogy egy vitás helyzetben tárgyaló félként tekintsenek rá. És létezik másféle erő is, nem csak az alkotmányos korlátokon nagy lendülettel átnyargaló, statáriális jogalkotási akciók: erő van a nyilvánosságban, az érdekszövetségekben, a közös fellépésben, az informális csatornák kihasználásában. Ilyen erőt mutattak a települések, amikor a kormány a tömeges lakásprivatizáció ötletével állt elő. Bár ezúttal jóval a jogszabály elfogadása után kaptak észbe az önkormányzatok, nincs kizárva, hogy ha erőt mutatnak, ismét meghátrálásra kényszerítik a kormányzatot.
