Csak az oltásban bízik a kormány, folyamatosan az oltásmantrát halljuk, minden mást elengedtek – az elmúlt hetekben rendre belefuthattunk ebbe az értékelésbe. Meglepő módon nem Gődény Györgyék, nem is a Mi Hazánk részéről, hanem jellemzően olyanoktól, akik maguk is fontosnak tartják a vakcinát a vírus elleni küzdelemben. Viszont a kormánnyal szemben azt hangsúlyozzák, hogy az oltás mellett a korábbi intézkedéseket is érdemes újra elővenni. Ez alatt elsősorban a maszkviselést értik, legalábbis egyelőre. Ahogy erősödik a járványhelyzet (mert az ősz elején nyilvánvalóan erősödni fog), felemlegethetik a rendezvények korlátozását, az utcai maszkviselést, üzletek és vendéglátóhelyek hamarabbi zárását, négyzetméter-alapú korlátozását és így tovább. Nehéz megmondani, a korábbi járványhullámokhoz képest melyik intézkedésekre mondanák most azt, hogy ezeknek már nincs itt az idejük.
Ezért is fontos kiemelni, amire ezúttal helyesen a kormány is utal: az oltások elérhetővé válásával a védekezés egy új szakaszába értünk. Ezen nem változtat az, hogy a vakcinák sem védenek száz százalékban. Mindig is tudni lehetett, hogy egy oltás sem atombiztos, és kivételek akadhatnak, akiknél nem alakul ki megfelelő védettség. (Az eddigi teszteken rosszabbul teljesítő Sinopharmmal persze nem érdemes túl megengedőnek lennünk, és támogatható is, ha harmadik oltással erősítik a védelmet azok, akik már idősebbek, krónikus betegek vagy épp fél év eltelt a második adag óta.)
A koronavírus-járvány elindulása óta a vakcinákra, az általuk nyújtott védettségre vártunk. Érthető is volt, ha idősebbek, krónikus betegek tartottak a fertőzéstől, nem szerettek volna kockáztatni. A vakcinák viszont vannak annyira hatékonyak, hogy most már ott tarthassunk, ahol a járvány előtt. Veszélyes vírusok akkor is léteztek, oltással védekezni azok ellen sem ártott.
A korábbi védekezési módszerek jó része ideiglenesként lett kitalálva, jórészt pedig a vírus lassítását – így természetesen elnyújtását – szolgálták. A XXI. századi védekezést viszont a vakcina jelenti, a távolságtartás, a maszk és a többi pedig kezdetleges, bizonytalan védekezési forma volt mindig is. Mennyire véd egy napok után a zsebből előrángatott orvosi maszk, amit csak a villamoson visel valaki? Márpedig az elmúlt másfél évben ez volt a jellemző. Ettől még aki megfelelően teszi, hordja nyugodtan saját elhatározásából. De az esetleges restriktív intézkedéseket a vakcinák elérhetővé válása óta már jóval nehezebb magyarázni.
Félrevihet, ha most nem az a fő üzenet: az egyedüli védelmet az oltás nyújtja, minden más esetleges pótmegoldás. Így minél többeket a vakcina felvételére kell ösztönözni, egyértelművé téve, hogy ez az egyetlen megoldás. Mindenféle zsarolásoknál tisztábbnak érezném a kötelezővé tételét, bár önmaguktól is igényelték már közel hatmillióan. Az viszont nem lenne épp igazságos, ha az oltást nem kérő kisebbségre hivatkozva korlátoznák különféle módszerekkel azt a nagy többséget, amelyik már kétszeresen is beoltatta magát.
