Csehországban ezrével szorulnak kórházi kezelésre koronavírussal fertőzött betegek, az ellátórendszer kapacitásai kezdenek kimerülni, ez önmagában rendkívül fontos és egyben aggasztó hír. Az ijesztő helyzetjelentés mögött azonban érdemes politikai síkon is figyelnünk az eseményeket – így téve könnyen érezhetjük úgy magunkat, mintha a fal mögül Nyugat-Berlinbe pillantanánk át. Az a bizonyos következmények nélküliség, na az az, ami egyetlen térségbeli szomszédunkat sem sújtja annyira, mint lángoktól ölelt kis országunkat: vittek már el bilincsben nem egy politikust Romániától Horvátországig annak töredékéért, amiért itthon már fel sem kapjuk a fejünket.
Letelepedési kötvények? Ugyan, túl bonyolult… Földmutyi? Ki emlékszik már… Orbán papa köveiből épül a méregdrága autópálya? Ja, hogy volt ilyen hír is, csak már át sem üti az ingerküszöböt… Stb., stb. stb.
Ezért is érdemes egy pillanatra megállni az itthonról csak mínuszos hírnek tűnő tudósítás mellett, miszerint távozni kényszerül a cseh egészségügyi miniszter. (Aki ráadásul nem is olyan régen vette át a stafétát.) Hogy mi a bűne? Lopott, csalt, hazudott, választási eredményt másított meg? Dehogy. Nem viselt maszkot egy étteremben, amit a jelek szerint csak azért nyitottak ki, hogy Roman Prymula – ő az érintett tárcavezető – ott tárgyaljon Jaroslav Faltynekkel, a kormányzó ANO mozgalom képviselőházi frakciójának vezetőjével. Kínos, de semmi extra, ugye?
Csakhogy Csehországban a szabályok ugyanúgy vonatkoznak mindenkire, földművesre, melósra, orvosra és miniszterre. Az éttermeket nem azért záratták be, hogy aztán egy VIP-vendég kedvéért kinyissák, a maszkrendeletet nem azért hozták, hogy egy vezető politikus azt – ha másokat igazából nem is veszélyeztetve – megszeghesse.
A következmény egyértelmű: Csehország miniszterelnöke az eset kitudódása után azonnal lemondásra szólította fel a tárcavezetőt, leszögezve, hogy máskülönben ő hívja vissza tisztségéből. Ott ez a politikai érdek? Ez. Ezt diktálja a politikai kultúra? Ezt.
Kotorásszunk csak picit az emlékezetünkben, merthogy nem csupán a történelem ismétli önmagát, a politikusi felelőtlenség, kivagyiság is szépen összevethető időről időre. A 444.hu idén április 13-án számolt be arról, hogy csörgött a tányér és az evőeszköz a NER egyik kedvenc budai éttermében, italokat is felszolgáltak, mint békeidőben szokás. Odabent pedig olyan prominensek tartózkodtak, mint Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központnak igazgatója, és a Kesma nevű kormánypárti médiaholding vezetője, valamint Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója. Több fotó is megjelent róluk, utólag arra hivatkoztak, hogy a miniszter úr csak elvitelre rendelt ételt.
Keményebb világ volt akkor a mostaninál, emlékszünk, úgy hívták, hogy rendkívüli jogrend. És a szigorú intézkedések egyike éppen az volt, hogy az éttermek csak elvitelre, házhoz szállításra főzhettek, odabent vendég nem ülhetett. (Az, hogy akkor ezt miért lépték meg, most meg miért nem..., nos, ez is jó kérdés.) A mostani cseh és a néhány hónappal ezelőtti hazai eset forgatókönyve szinte ugyanaz: egy fontos miniszter ott egy politikussal, itt két holdudvarbeli szereplővel tett olyat, amit más földi halandó nem tehetett volna.
Ha Budapest Prága lenne, miniszterünknek távoznia kellett volna.
Mindeközben Szlovákiában zajlik az országos szintű tesztelés, ha ez nem lesz sikeres, Igor Matovic miniszterelnök – mint jó előre közölte – kész lemondani. Budapest, Pozsony, Prága. Fényév távolság.
