Egy terrorszervezet támogatására szerveződő gyülekezést okkal tilt meg a rendőrség. Egy olyan civil megmozdulást, amely egy konfliktus vétlen civil áldozatainak sorsára hívja fel a figyelmet, és azt követeli, vessenek véget a döntéshozók a szenvedésnek, már nem volna jogszerű betiltani. A szándékok szétszálazása – főleg előzetesen – nem egyszerű, megjósolni pedig nem lehet egy-egy tüntetés kimenetelét. Mi előbbre való? A gyülekezéshez való jog, vagy az, hogy még parányi esélyt se adjunk arra, hogy esetleg gyilkos indulatok jelenjenek meg az utcán?
Jól tesszük, ha elidőzünk ennél a gondolatnál egy pillanatra: amikor a gyülekezési jog korlátozásáról beszélünk, gyilkos indulatokról, más emberek kiirtására felesküdött terroristákról, vagy akár „csak” a társadalom egy csoportja ellen gyűlöletet kelteni igyekvő szélsőséges mozgalmakról szoktunk beszélni. Legalábbis eddig. Teljesen jogos megközelítés, hogy mégis hogy kerül ebbe a sorba a Budapest Pride? Hogyan jutottunk olyan messzire, hogy Magyarországon egy teljesen békés gyülekezés korlátozásáról kezdtünk el beszélni?
A Pride nyilvánvalóan nem tetszik sokaknak – másnak pedig más rendezvények, gyűlések, megmozdulások nem tetszenek. Ezeket azonban minden további nélkül el lehet kerülni. A Pride szervezői is tehetnek a társadalmi béke érdekében. Például úgy, hogy felszólítják a résztvevőket, hogy tartózkodjanak az olyan magatartástól, ami a szó jogi értelmében közszeméremsértésnek minősülhet, vagy hogy ne jelenítsék meg provokatív módon vallások jelképeit. A törvény nem tiltja, a Charlie Hebdóban elférhet akár ilyesmi is, de egy mozgalom jelképét jelentő vonuláson nem jól veszi ki magát. Ám ez sem indokolja egy gyűlés betiltását. Ahogy a gyermekvédelem sem. Maga Orbán Viktor is hangsúlyozza: a szülő döntése, hogy mit mutat be a világból gyermekének. Ezt a kormányfő ironikus módon még a Pride betiltása kapcsán is elmondta, holott ebből az következett volna: akinek nem tetszik a Pride, hát ne menjen oda, és ne vigye a gyermekét sem. Az interneten egyébként is nagyságrendekkel több Pride-ot láthat a tetszőleges magyar állampolgár, mint szemtől szembe valaha is fog, hiszen Budapesten már 29, a világban pedig ennél jóval több Pride volt már, és lesz is. A Pride betiltását a témagyártás politikai kényszere indokolja, nem a gyermekvédelem.
És ez a napi politikai érdek egyre többször kerül összeütközésbe a jogállami alapelvekkel. A békés gyülekezés tilalmazása után nem sokkal érkezett az ellehetetlenítési törvény tervezete, amellyel a koncepciós vádakig, a visszaható hatályú rekvirálásig és a jogorvoslathoz való jog elvonásáig értünk el. Ettől a javaslattól egyelőre elállt a Fidesz. Saját magát lehetetlenítette el, ahogy voltaképpen a Pride betiltása kapcsán is. Nem lehet ugyanis egyszerre a jogállam és az önkény gyékényén árulni. Hogy a Pride-ügy hova fut majd ki, csak a rendezvény napján és azután fog kiderülni. Csak remélni lehet, hogy a kormánypárt végül jó gyékényre tesz.
Hozzátehetjük: az Alaptörvénybe a Fidesz azt írhatna bele, amit akar. Ha beleírja, hogy kettő meg kettő öt, ahhoz tartania kell magát mindenkinek. De bizonyos alapvető jogelvek ettől még léteznek. Hogy hol áll meg a Fidesz, elvileg csak rajta múlik. De valahogy egyre gyakrabban jön szembe velük a valóság: hogy két gyékényen árulni nem lehet, és hogy igenis létezik valahol egy már-már láthatatlanná halványult határ – és azt el is lehet érni.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
