„Ami közös volt ezekben a (hibrid) rendszerekben, hogy az ellenzék rákényszerült, hogy médiapolitizálás helyett valódi pártszervezeteket, valódi, saját kommunikációs csatornákat építsen ki, eddig ezt a munkát az ellenzék nem végezte el”. Filippov Gábor mondta ezt a 444-nek adott videóinterjújában és erős késztetést érzek, hogy a jászberényi időközi önkormányzati választáson született eredmény kapcsán arról írjak, hogy az előző mondatban mennyire fontos a kétszer használt „valódi” szó. Mert január 15-én tényleg a helyi közügyekre építő, vagyis ma már szokatlannak ható, de attól még nagyon is valódi politizálás nyert egy országosan erőltetett téma, az úgynevezett „dollárbaloldalazás” ellen.
Utóbbiban a kormánypárti propaganda készségesen állt a Fidesz (és a KDNP) által támogatott jelölt rendelkezésére, akit a kampányban nem csak az Orbán-pártok helyi erői, hanem országos politikusok is támogattak – méghozzá Fásy Ádámmal kiegészülve. A hatalom médiapolitizálására válaszul a később elsöprő győzelmet arató csapat végiggyalogolta Jászberényt, aminél közvetlenebb, „sajátabb”, „valódibb” kommunikációs csatorna nem létezik.
Munka és pártsemlegesség – Elemzők Budai Lóránt jászberényi választási sikeréről
Az elemzők szerint van néhány tanulsága a jászberényi voksolásnak, amelyet nagy fölénnyel nyert meg az egyesületi színekben induló jobbikos politikus.
Mindez persze igaz is, de sokkal fontosabb körülménynek gondolom, hogy mégis mikor mondta mindezt Filippov Gábor: 2018 decemberében. Azóta eltelt közel öt év, volt számos időközi voksolás, egy önkormányzati- és egy EP-választás, egy politikai csodafegyverként elkönyvelt előválasztás, tavaly áprilisban egy országgyűlési választás, és az ezeken született eredmény nagy részben pont abból fakad, hogy mennyire alulkezeli az ellenzék a településszintű helyi közügyeket, és hogy a kommunikáció alatt elsősorban szelfizést ért, nem pedig a választók meghallgatását.
Így jutottunk el oda, hogy egy helyi ellenzéki csoportosulás úgy tud elsöprő győzelmet aratni, ha egyrészt az országos politika Orbán-ellenes nagyágyúi „nem mennek le vidékre” segíteni, másrészt pedig a kiépítetlenül maradt pártszervezetek híján inkább a pártlogókat a plakátjairól lehagyva, lokálpatrióta szervezetbe tömörülve teszi a dolgát a sikerért. Hogy ebben a vasárnapi kétharmadban mennyire nagy szerepe volt annak, hogy megvalósult sok véleményvezér álma, miszerint az összellenzék a Demokratikus Koalíció nélkül állt össze; azt azért nehéz megállapítani, mert amit a Gyurcsány-párt helyi figurája Jászberényben összehozott, az egy egészen egyedi eset. (Bár kétségkívül megér a kérdés egy elemzést a jövőben, és itt most nem az egész tűrhető Bödőcs-paródiával jelentkező Gyurcsány Ferenc versének elemzésére gondolok.)
Holdról is látható hülyeség
Annyi történt, hogy Budai Lóránt nem olyan rossz polgármester, mint azt állították róla a NER nyilvánosságában, ráadásul csapatával keményen melóztak a kampányban, ahogy amúgy a Fidesz is szokott: ajtóról-ajtóra ment a küzdelem a választókért.
Fontos az is, hogy Budaiék győzelméhez kellett egy speciális terep is, és hát Jászberény az. Gyakorlatilag munkanélküliség-mentes iparváros, viszonylag közel a fővároshoz, ahol kevesen függenek a pártállamtól, illetve annak sokszor kiskirályként viselkedő helytartójától. Ilyen környezetben pedig a büszke, öntudatos – és sokszor felheccelt – választók tényleg oda teszik az ikszet, ahova a lelkiismeretük és a közéleti meggyőződésük diktálja. Csak hát, ahogy a közéletünk alakulni látszik, egyre inkább úgy tűnik, hogy egyre kevesebb ilyen Jászberénye lesz Magyarországnak a jövőben.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
