Itt a tavasz, nyitnikék – csivitelte szombat reggel a propagandasajtó, majd a miniszterelnök vidám, sörözős képpel nyitotta meg hivatalosan is a tavaszi teraszszezont. Budapestet és több nagyvárost ellepték az önfeledten szórakozni, enni-inni vágyók – oltottak, már védettek, oltásra várók és oltásellenesek -, akiket se maszkviselési, se távolságtartási regula nem fegyelmezett. Néhol karneváli hangulat alakult ki, egészen úgy, mintha nem lenne járvány, amiben aznap is több mint kétszáz honfitársunk vesztette életét. De hát az ember társas lény, s hosszú hónapok után kaptunk vissza egy nagyon fontos dolgot a normális életünkből. A vendéglátóipar is levegőhöz juthat, magától értetődő, hogy a kényszerű böjt után igyekszik kihasználni a lehetőséget. Világos menetrend szerint halad a kormány: az első oltásukat megkapottak számához köti az újranyitás fázisait. Az eljárása mégis hungarikumnak tekinthető, hiszen a miénkhez hasonló tragikus halálozási adatok mellett sehol máshol nem lazítanak. Ha cinikus volnék, a tervezett nyitás állomásait akár a halálos áldozatok kalkulált számával is össze tudnám kötni. A magyar átoltottság és halálozás egyszerre döntögeti ugyanis a rekordokat.
A szokatlan járványkezelésnek egyetlen oka és magyarázata a miniszterelnök személyisége. Ahogy az amerikai elnökválasztás előtt mindent egy lapra, Donald Trump győzelmére tett fel, most is hazárdjátékot játszik: csak az oltásra figyel, a halálozást tabusítja, az egyéb védekezési módokat – tesztelés, korlátozások – hanyagolja, a szerepüket jelentéktelennek állítja be. Egyetlen dologra fókuszáló, vagyis ilyen értelemben együgyű járványkezelést erőltet, nyom le a szakemberek torkán. Akik, úgy sejtem, ennél komplexebb védekezést pártolnának.
A halálozásban sajnos továbbra is éllovasok vagyunk, ugyanakkor mintha valamelyest enyhülne a kórházak terhelése, a regisztrált új esetek száma is csökken, bár utóbbi a tesztelések visszafogásával is összefügghet. Túl a borzalmas pusztítást végző harmadik hullám csúcsán törékeny, képlékeny a helyzet; talán megalapozott az aggodalom, hogy van kockázata egy ilyen nyitásnak. Hiszen döntően olyanok ülnek ki a teraszokra, akik még nem védettek, ami újabb lökést adhat a járványnak, miközben a sebesen haladó oltás mellett is odébb még a nyájimmunitás.
Tisztában vagyok vele, milyen nagy a nyomás a döntéshozókon, mennyire nehezen viseljük a korlátozásokat. Mégis úgy érzem, kísérleti állományként kezelnek bennünket, s a hazárdjáték tétje ezúttal sok-sok emberélet. És mi lesz, ha nem jön be a nyitás? Majd sokat hallunk bölcs vezetőinktől az egyéni felelősség fontosságáról.
