Ha az állam nem biztosítja a térdműtétet, a hatékony angoloktatást az iskolában, a segítséget az idős hozzátartozó gondozásához, a fejlesztést az autizmussal élő gyermeknek, vagy éppen azt, hogy a vonat megérkezzen, de közben szét se essen a szerelvény, akkor miért menne házhoz a lomokért? – kérdezhette magától a MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU), amely 35 évre, koncesszióban kapta meg szinte a teljes hulladékgazdálkodást az államtól. A sajtóba nemrég szivárgott ki a tervük, amely szerint a jövőben Budapesten véget vetnének korábbi lomalanításoknak. Az utcára nem lehetne hulladékot kirakni, a kerületekben gyűjtőpontokat létesítenének, és a lakosságnak magának kellene a lomokat odaszállítani.
Egy fővárosi tisztviselőnek a Szabad Európa szerint azzal érvelt a MOHU, hogy a rendszer „olcsóbb” lesz. Akár volt ilyen megfontolás az ötlet mögött, akár nem, örök igazság, hogy a szolgáltatás, amit az állam nem nyújt, mindig olcsóbb, mint az a szolgáltatás, amit nyújt. De ezt talán mégsem érdemes kiindulópontnak tekinteni a kormányzás és a szolgáltatás során.
A MOHU az ügy sajtóvisszhangját látva dicséretes gyorsasággal szolgált részletekkel: először is kiderült, hogy a szociálisan rászorulókhoz azért házhoz mennének. Másodszor megtudhattuk azt i, hogy a MOHU azon az állásponton van: ez a megoldás nem is lesz olcsóbb nekik, mert körül kell keríteni és őrizni kell az ideiglenes gyűjtőudvarokat, amelyek három napon át lesznek nyitva. Az utcai gyűjtés elleni egyik fő érvük, hogy a lomok kirakása egy egész napon át nehezíti a közlekedést, és zavarja a turistákat, mert csúnya. Mondjuk, a kerületenként akár 6-8 ideiglenes gyűjtőpontot is felállítják valahol, közterületeken, parkolókban, és ez három napig fogja zavarni a közlekedést, nem beszélve az oda áramló, lomokkal megrakott lakosságról. Ha azt állítjuk, hogy ez nem lesz szép, keveset állítunk. Maradjunk abban, hogy a turisták nem fogják lefényképezni.
A MOHU azzal is érvel, hogy a legtöbb európai nagyvárosban sincs már lehetőség évente az utcára kirakni a hulladékot. Ezt a szolgáltatást valóban megszüntették sok helyen, máshol viszont nem. Azt az apróságot is elfelejtette közölni a MOHU, hogy olyan városokban, ahol ez a lehetőség megszűnt, jellemzően évente egyszer-kétszer ingyenesen házhoz mennek a lomokért, nem csak a szociálisan rászorulókhoz, hanem bárkihez, nem csak kisebb településeken, hanem nagyobb városokban is. És számos településen elviszik az elektronikai eszközöket is, sőt, van, ahol az építési hulladékot is. Máshol szigorúbbak a szabályok, korlátozott a kirakható szemét köre. Érthető, hogy a hulladékgazdálkodásnak nem előnyös, ha a lakosság nem szabálykövető, és mindent kirak a ház elé, amit lomtalanításkor tilos kirakni. De biztosan az a megoldás erre, hogy a szabálykövető állampolgárok számára is kevesebb vagy rosszabb minőségű szolgáltatást nyújtanak? Ennél ügyfélbarátabb megoldást is el lehetne képzelni a környezettudatosság növelésére.
És végül: valóban vannak olyan városok, ahol egyik szolgáltatásra sincs lehetőség, például Bécs és Berlin. Sok tekintetben példás nagyvárosok ezek. A tisztelt szemlélő elmerenghet azon, hogy Magyarország mennyire lelkesen követi a fejlettebb országok példáját – csak valamilyen titokzatos okból szinte kizárólag olyan dolgokban, amelyektől a lakosság haja égnek mered.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
