Jön az EBESZ megfigyelni a választásokat, de van valami, amit revizoraik nem fognak meglátni. Vagy megérteni. Arra a szórólapra gondolok, amit a minap Hadházy Ákos tett ki a közösségi oldalára. „2022 áprilisában választanunk kell. Választanunk politikailag, emberileg, településérdek szerint. Nekem az a meglátásom, hogy Nyírkércs településnek a politikai érdeke a most kormányzó Fidesz–KDNP támogatása. Politikai és emberi érdeke, hogy a Fidesz–KDNP-jelölt országgyűlési képviselő barátomat támogassuk, az alábbi indok alapján”. Rostás János Tibor, a Békemenetre is hasonló szórólappal toborzó nyírkércsi polgármester 211 136 673 indokot sorol fel, ennyi támogatást kapott ugyanis a nyolc év alatt Nyírkércs. És persze a végén ott az aduász: hogy mindez a barátnak, Kovács Sándornak köszönhető.
Göcöghetünk a bukdácsoló fogalmazáson, hogy mégis mi vihet arra egy megválasztott tisztségviselőt, hogy papírra vesse, „emberi érdek” támogatni az ő Kovács barátját, de ez a szórólap nem egy szatírából van, hanem egy nagyon is létező magyar faluból. Ízlelgessük hát így az elszólást: ma, tizenkét évnyi nemzetépítéses falumentés után tényleg lehet „emberi érdek” az, ha egy Nyírkércshez hasonló falu lakója valamilyen támogatásnak, állami juttatásnak, a közmunkának, szociális tűzifának, esetleg ingyenes népkonyhának, vagyis a gondosan épített narratíva szerint a muszájból megszavazott „barátnak” köszönheti, hogy még életben van. Ennek fényében az, hogy a polgármester még képes nagybetűvel kiírni, hogy a támogatásokat a „Polgári kormánynak” (sic!) köszönhetik, még csak nem is szánalmas, hanem egyenesen bicskanyitogató.
Hogy mindez mennyire nem elszigetelt jelenség, arra a szórólap második oldala ad magyarázatot. Az ötös számú Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyéni országgyűlési választási körzetben negyvennégy település van, ezek közül negyvenháromnak a polgármestere fejezi ki köszönetét a képviselő úr felé a „térség fejlődéséért, fejlesztéséért végzett munkájáért”. A hála persze szép dolog, a tények viszont makacsok: utóbbiak szerint pedig egy itteni, a csengeri járás volt tavaly a legszegényebb magyarországi kistérség.
Így súlyozzuk, hogy mennyit is ért a barát munkája és hogy mi is itt az emberi érdek. És lássuk be, hogy ez a jelenség már rég túlmutat azon, amit egy EBESZ-misszió megoldana.
