Enyhítések helyett csak kommunikációs küzdelem

Szomorú és egyben tanulságos volt az a szóváltás, ami csütörtökön zajlott Karácsony Gergely főpolgármester és Gulyás Gergely miniszter között. A téma papíron a fővárosban és Pest megyében továbbra is fenntartott kijárási korlátozás volt. De helyesebb lenne azt mondani, hogy ennek megtárgyalása helyett egy szimpla kommunikációs ütközetet láttunk.

Egy hete jelentette be a kormány, hogy miközben most hétfőtől vidéken enyhítettek a szabályokon, addig az ország központjában maradt a szigor, az emberek továbbra sem mozoghatnak szabadon a belátásuk szerint. A héten vidéken meg is nyithattak a kávézók, vendéglátóhelyek kerthelyiségei, hétfőn pedig elárasztották az internetet a laza sörözésekről, kinn elköltött ebédről készült képek.

A fővárosiak eközben nemcsak azt nem tudhatják, mikortól élhetnek végre ők is normálisabb keretek között, de még a leckéztetésük is folyamatosan napirenden van. Így az elmúlt napokat az olyan üzenetek uralták például Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő jóvoltából, mint hogy a budapestiek nem utazhatnak vidékre, hogy ott kávézgassanak, az meg eszükbe se jusson, hogy még máshol is aludjanak.

Karácsony Gergely, aki múlt héten egyértelműen azt írta, hogy a kijárási korlátozások fenntartása szükséges, a napokban már inkább a szigorral szemben kommunikált. Sérelmezte például, hogy a jogszabályokkal szemben azt állítják, a fővárosiak nem utazhatnak a Balatonra vagy máshová. Ennek nyomán Gulyás a csütörtöki kormányinfón el is ismerte, hogy szabad utazni, persze a korlátozások által megszabott keretek között. Tehát lemehet valaki a vidéki házába szabadon – ha pedig már ott van, miért ne tudna beülni egy kávézóba is? Persze, a lakcímkártyáját elkérhetik szúrópróbaszerűen, de a korlátozások elejétől világos, hogy az állandó és a tartózkodási cím úgysem feltétlenül azonos.

Az viszont nem derült ki, hogy egy újabb hét elteltével Karácsony Gergely mit gondol a korlátozások fenntartásáról. Azt írta, a budapestiek nem érezhetik azt büntetésnek – de miért ne éreznék annak, ha egyszer látják a képeket a már jóval szabadabban élő vidékről? Az operatív törzs eközben kettős kommunikációt folytat: próbálja azt sugallni, hogy a fővárosi számok továbbra is jelentősek, viszont emellett azt is állítaná, hogy napról napra csökken az esetek száma, és bizakodhatunk a járvány enyhülésében. És a számok valóban csökkennek: a tesztelés felpörgetésével is csak naponta néhány tucat új fertőzöttet találnak. De ha tízszer-hússzor annyira is bukkannának, a halálozások száma akkor is maradna a napi tízes tartományban. Ezen adatok miatt lenne továbbra is szükséges a korlátozások fenntartása?

Gulyás Gergely csodálkozásának adott hangot, és elmondta: ha Karácsony „meggondolta magát”, írjon neki levelet, és egyeztethetnek a fővárosi enyhítésről. A főpolgármester erre válaszul ironizált: „Úgy tűnik, a korlátlan veszélyhelyzeti kormány-felhatalmazás ellenére mindenről én tehetek. Sőt, mindenről is.” Egyben úgy vélte, nincs szó az álláspontja megváltoztatásáról. Aztán csütörtök késő délután közzétette azt a Gulyásnak címzett levelét is a főpolgármester, amiben kifejti álláspontját. Bár helyesebb lenne ezt idézőjelbe tenni, miután Karácsony álláspontja az, hogy „a korlátozó intézkedések bevezetéséről, illetve azok esetleges enyhítéséről szóló döntés a kormány joga, lehetősége és felelőssége. A budapesti városvezetés, mint eddig, ezután is ezekhez alkalmazkodik, saját hatáskörében ennek megfelelő döntést hoz.” Budapest vezetője ugyanakkor különböző adatokat szeretne látni a fővárosi tesztekről, mert úgy látja, csak ennek alapján lehet dönteni.

Azt a miniszter és a főpolgármester is megérthetné: az itt élő milliókat nem a kommunikációs küzdelmük érdekli, hanem az, mikor kezdhetnek végre normálisabb keretek közt élni. Ebben a kormánynak nyilván meghatározó a felelőssége, de nem elhanyagolható a Margitszigetet múlt hétvégén is lezárató Karácsonyé sem. A mihamarabb szükséges enyhítésekről kellene világosan és egyértelműen beszélnie minden félnek – így hat héttel a korlátozások elrendelése (és két hónappal az önkéntes karanténba vonulások) után.