Megszületett a napokban a bírói döntés Oroszországban arról, hogy feloszlatják a Memorialt. A legrégibb orosz civil szervezet a sztálinizmus bűneinek feltárására alakult, és az ügyész szavaiból egyértelmű, hogy a szél a politika felől fújt. Alekszej Zsafjarov azt állította, a Memorial elferdíti a történelmet. „Nyilvánvaló, hogy hamis képet fest a Szovjetunióról, mint terrorista államról azáltal, hogy a 20. századi politikai elnyomásról spekulál” – közölte a tárgyaláson.
Magyarországon egyelőre még nem ütközik jogszabályba a sztálini terror áldozataira való emlékezés, és nem uralkodik a hivatalos orosz történelemszemlélet, amely szerint Magyarország a diktatúrát és a megszállást voltaképpen maga választotta, és nagyon is boldog volt vele. De még ez is eljöhet. Az Oroszországhoz való közeledést végülis régóta tükrözik a magyar belpolitikai viszonyok. A nyugatról támogatott szervezetek és a homoszexuálisok ellen folytatott kampányok, az Orbán-kormányok médiafelfogása, az illiberalizmus dicsérete mind orosz receptek, amelyeket a Fidesz puhább változatban próbál ki, és mindezt a hanyatló nyugat – helyenként a kommunista retorikára emlékeztető – kárhoztatásával fejeli meg. Mintha az Oroszországhoz való közeledés törvényszerűen hozná magával Oroszország és közvetlen érdekszférája szemléletét és szokásait. Úgy látszik, ez egy csomag, amelynek a végleges tartalmát nehéz lenne megjósolni, de kevésbé emlékeztet az elmúlt harminc évre, mint inkább az azt megelőző negyvenre.
Magyarországon, ha egyenlőtlen versenyben is, de választáson egyelőre leváltható a kormány. Azonban az orosz úton tovább is lehet menni – Oroszország is ezt teszi. A legrégebbi civil szervezet betiltása is egy új szint. A hatalomgyakorlás módszertana részletekben már meg is érkezett Magyarországra, miért ne érkezne meg idővel minden más is?
Nem túlságosan megnyugtató, hogy az elemzők szerint, akárcsak Jaltában 1945-ben, most ismét Európa felosztására történhet kísérlet – így értékelik Oroszország ajánlatát, amelyet decemberben tett az USA-nak és a NATO-nak. A szerződéstervezetek az is tartalmazzák, hogy az egykori keleti blokk országaiban a NATO-nak mindennemű katonai tevékenységről le kellene mondania. Az ukrajnai helyzetet elnézve egy ilyen ígéret nem lenne védelempolitikai életbiztosítás. Az ajánlat vélhetőleg elfogadhatatlan, a konfliktus megoldása egyelőre nem látszik. Az orosz elnök és a NATO-tag Magyarország miniszterelnöke pedig februárban személyesen tárgyal egymással.
Miközben az Orbán-kormány a nyugati liberalizmustól retteg, a fenti csomagot, úgy látszik, bátran elfogadja. Félnünk jó lesz.
