Persze, persze, tudjuk jól: Orbán Viktor nem náci, a Fidesz nem nyilas párt. Amikor a miniszterelnök a Tusványoson kevert és nem kevert fajú népességről beszélt, nem azért tette, mert itt és most faji alapú jogalkotásra vagy bármilyen ehhez hasonló szörnyűségre készülne.
Érdemes úgy közelíteni az elhangzottakhoz, ahogy Orbán Viktor az oroszok háborújához. Azt mondta: az, hogy megpróbáljuk megérteni a háború megindításának okait, nem azonos az elfogadással. Nyilvánvaló, nem nyelvbotlás volt részéről fajokat emlegetni; a beszéd adott pontján következetesen használta a náci bűzt árasztó terminológiát. Amire gondolhatott, elmondhatta volna másként, szalonképesen is: az európai, nyugati világra leselkedő egyik legnagyobb veszély a politikai iszlám, vagyis az iszlamizmus. Nem maga a vallás vagy az egyes ember; hazánkban is sok muszlim él, közöttük nyilván Fidesz-szavazó is szép számmal. Tegyük most zárójelbe, hogy a szónok Erdogannal vagy a türk tanáccsal szövetségben a harcos iszlám némely képviselőjével nagyon is szoros kapcsolatot ápol. Orbán Viktor határrendészeti problémát lát, holott az elsősorban politikai és kulturális természetű. A magyar nemzet – amely nem etnikai alapon szerveződik – akkor tud bármilyen káros külső hatással szemben hatásosan védekezni, akkor tudja a maga egyedi és csodálatos kultúráját tovább hagyományozni, ha a politika néhány alapvető kérdésében egységes, s ha belső erőforrásaiból merítve képes gyarapodni. A helyzet az, hogy az Orbán-rendszer harmatgyenge teljesítményt nyújt. Maga a miniszterelnök ismerte be, hogy nincs demográfiai fordulat, s ötlete sem volt, mitől lehetne. A családtámogatási rendszer erre eleve nem alkalmas, mert a szavazatszerzés, nem új gyermekek születése az elsődleges célja. Nehéz lesz 2030-ra csúcsformába kerülnünk, ha folytatódik például az oktatás leépülése. A keresztény egyházak mögül pedig mintha az állami támogatások arányában párolognának el az aktív hívek. Valóban olyan autóban ülünk, aminek minden kereke kidurrant.
Visszakanyarodva a kezdéshez: a faji keveredést emlegető, már-már a Mi Hazánkat jobbszélről előző szöveggel Orbán Viktornak több célja is lehetett. A klasszikus tematizálás, figyelemelterelés, gumicsont-dobás mellett a szélsőjobb szavazóknak fuvolázott. Bár a náci időket idéző mondatokat mondott, talán bízhat abban, hogy a zsidóság zavart hallgatással veszi tudomásul, hiszen nem ők vannak a célkeresztben. Az új politikai termék, a több nemzedéknek feladatot adó orbáni fajvédelem nem antiszemita.
Nem nehéz megérteni tehát, miért hangzottak el ezek a szavak. Ám a megértés nem tompíthatja a jó érzésű ember felháborodását. A miniszterelnök átlépett egy civilizációs határt, a fehér faj védelmét hirdetőkkel azonosulva az emberi lélek sötét erőinek felpiszkálásától remél politkai hasznot, kerül, amibe kerül.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
