Ha pártközeli oligarcha, milliárdossá vált egykori gázos barát, ingatlanbizniszben bűvészkedő vej vagy csak egy pozícióhalmozó akolbéli kormánytisztviselő, esetleg választókerületi öreg róka vagy, értékelhetetlen fogalom számodra a fizetésnap és annak jelentősége. Mert számodra minden nap fizetésnap. Számon tartani sem tudod a számtalan számládra beérkező utalást; titkárod/titkárságod, könyvelőd, ügyintéződ, tettestársad néha közöl veled valami hozzávetőleges egyenleget, és te csettintesz egyet: nem elég, még kell. Kell pályaudvar, kell a Belügyminisztérium épülete, kell autópálya-üzemeltetés, repülőtér, mobilszolgáltató, és vágysz a pályázati pénzekre, azzal kelsz, azzal fekszel, álmodban panziónak látszó családi palotát építesz, lombkorona nélküli sétányon agyalsz.
Azt akarod, hogy minden egyes nap fizetésnap legyen, és az összegek egyre kövérebbek legyenek, mert kell londoni bevásárlókörútra, modernebb úszó palotára, égen hasító szuper jetre, és hát a Francia Riviéra sem olcsó, a legújabb Porsche is csak nyeli a pénzt, a dubaji, New York-i, ki tudja még, mely égtájon megszerzett ingatlanról nem is beszélve. Nem ismersz lehetetlent, legyűröd a viszolygást, amely néha eluralkodik rajtad, olyan emberekhez, eszmékhez dörgölőzöl, amelyektől a gyomrod is felfordul. De nem tehetsz mást, bekerültél a gépezetbe, kikerülni nem lehet, ezért a végsőkig csapolod azt. Ha pedig közeledik a vég? Nos, ezen egyre többet jár az agyad: úgy gondolod, ha pénzed van, mindened van, szabadságod is. Pedig ez nem így van, törékeny világ vesz körül, hidd el! Most még elhessegetheted a baljós gondolatokat, de egyre kevesebb az időd. Folytatod azt, amit nem tudsz abbahagyni, mohóságod határtalan: kell a pénz, még, még, még…
Ha pedig egyszerű melós vagy, rendőr, katona, szalagmunkás, egy call centerben hallgatod a panaszáradatot, vagy az osztályteremben csépelik rojtosra az idegeidet a nebulók, nos akkor a fizetésnap számodra maga a hónap csúcsnapja. Mert csak egy van belőle. A munkád elismerése egyetlen pittyenés a telefonodon, amelyet reggel óta nézegetsz, maximális hangerőre állítva azt. Már előző nap éjszaka tervezel, izgatott vagy, forgolódsz, nem jön álom a szemedre, gondolatban kivonsz-összeadsz, osztod-szorzod a pénzt, amit holnap kapsz. A végeredmény szinte mindig ugyanaz: alig marad meleg kabátra, az évi egyszeri mozira, ünnepre, fa alá. Számodra nem a méregdrága londoni bevásárló utca a cél, hanem a nyíregyházi zsibi, oda sem sugárhajtású repülővel jutsz el, hanem zsúfolt autóbuszon. Tisztességesen megünnepelt karácsonyt szeretnél egy picivel finomabb falatokkal, otthon a négy fal között, a riviérát megnézed dokumentumfilmen, neked az is elég.
DE, tiszta a lelkiismereted, nem rettegsz a jövőtől, nincs mit veszítened, élsz úgy, ahogyan tudsz. Még talán boldog is vagy, álarc és önbecsapás nélkül, szabadon. Ellenben…
Bekerültél a gépezetbe, kikerülni nem lehet, ezért a végsőkig csapolod azt. Ha pedig közeledik a vég? Nos, ezen egyre többet jár az agyad: úgy gondolod, ha pénzed van, mindened van, szabadságod is. Pedig ez nem így van, törékeny világ vesz körül…
