Új bonmot lepte el a virológusoktól, energetikusoktól, szövetségi kapitányoktól, gyermekvédelmi-, nemzetbiztonsági-, és vízügyi szakértőtől telített magyar kommentmezőket. „De, erre szavaztál!” – írja a Fidesz holdudvarából közpénz híján kupacba söpört csillagporrá lett megmondók serege a hümmögő kormánypártiaknak, mikor tombolni látja az egyébként általa kitalált tiszás önkényt. „De, erre szavaztál!” – írja a sértett óellenzéki az áradó sebességű rendszerváltásban reménykedő, de sokszor NER-es tempóval szembesülő Magyar Péter-rajongónak. Szándéka szerint beszólva ezzel az agymosott csürhének, amit birkamenet helyett most már a Tisza-szektának hív. Mindenesetre mindkét, egymást papíron gyűlölő táborban az a közös, hogy ők azok, akik jobban tudják, hogy mire is szavazott egy olyan valaki, akivel sose találkoztak, sose beszéltek.
Történik mindez úgy, hogy sem az éjszakánként benyújtott Semjén-javaslatot nem látták előre a fideszesek, ahogyan az összellenzék identitáspolitikai gerendára lépését és ügyrendi tortadobálást sem kérték soha az önmaguk kristálygömbjétől ezúttal is megvakuló balliberális fanyalgók. Mégis milyen jól elvoltak magukkal és egymással ebben a tizenhat évig tartó Örkény-egypercesben.
3 385 890 választó – ennyien ikszeltek ugyanis április 12-én a Tiszára – mondhatná most, hogy fogalmad sincs, mire szavaztam. A nemzeti együttműködés leváltásának rendszere ellen, persze, ez tiszta sor, ebben nyilván kimutatható volt, hogy „Dunántúl, Alföld együtt a harcban”. De hogy Magyar Péterbe mit képzeltek bele az óellenzék hat (és nem hét!) pártja által 16 évig mindhiába keresett „csalódott fideszesek”, vagy a NER által megvetett urbánus értelmiségiek, arról legfeljebb sejtései lehetnek a most fölényeskedőknek. A polgári Magyarországról álmodó államférfit, aki a korrupcióról még egykoron azt vallotta, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet”? Netán a reformer válságkezelőt, aki majd „a párttal, a néppel” összefogva megjavítja a magyar ugar évezredes hibáit? A mostani miniszterelnök persze tett róla a kampányban, hogy fideszes múltja ellenére olyan, a politikai képzelettel könnyedén teleírható fehér lapnak mutatkozzon, hogy arra szinte bármilyen kormányfői karakter felrajzolható legyen. Kockázatos húzás volt ez, mert a „fehér” így a bírálóknak könnyen mutatkozott üresnek, a reménykedő rajongói viszont rávághatták, hogy nem üres az, hanem tiszta.
Nyilván nem az, a történelem végét követő, makulátlan újrakezdés, mint ígéret, pontosan ugyanolyan üres politikai termék, mint az ezzel általában kéz a kézben járó elitellenesség. Szerencsére könnyen tehetünk az ilyen lózungok által uralt politika ellen, ugyanis a közélet sokkal több alakítási lehetőséget biztosít az állampolgároknak, mint a négyévenkénti szavazás és reggelente vívott kommentcsata arról, hogy pontosan mire is szavazott a másik. Részvétel, szerveződés, közösség-építés, lokálpatriotizmus, hagyományőrzés, tájékozódás, tiltakozás, támogatás, érdekképviselet. Egyik fárasztóbb, mint a másik, de ha legalább valamelyikbe belevágunk, máris többet tettünk azért, hogy megtudjuk, hogy mire akarunk egyáltalán szavazni. Vagy hogy mire nem.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
