Ismerik azt a viccet, amiben van egy eltűnt Kalasnyikov-lőszert gyártó gépsor, egy kideríthetetlen költségekkel repülő honvédségi gép, és kétmilliárdból el nem készülő községi iskola? Ha igen, az baj, mert ez nem vicc. Ez Magyarország.
Mindhárom hír szövegében van egy-egy örkényi, kafkai, vagy egyenesen rejtői mondat, ami után önkéntelenül is visszapörgetik az olvasók a cikket a telefonjukon, hogy megnézzék mégis melyik banánköztársaságban történt mindez? Íme, hát, ide vezet a túlburjánzott bürokrácia, a pillanat uralásán kívül mindenre tévő kommunikációs kormányzás, aminek persze számos vadhajtását vagyunk még kénytelenek elszenvedni. Ott van még például a bosszútörvény is, aminek kapcsán tényleg csak egy dolgon lehet vitatkozni: hogy aki ezt kitalálta, az nem tudja, hogy ezzel zárójelbe teszi Magyarország jövőjét, vagy egyszerűen csak nem érdekli?
„Ezek legalább tudnak kormányozni” – áll a nemzeti önfelmentés rendszerének alaptörvényének preambulumában a mottó, de ez hazugság. Mert az Orbán-pártok által támogatott kabinet nem kormányozni, hanem kommunikálni tud – ami nagyon nem mindegy. Ha a NER-ben számítana bármit is a jó kormányzás eszménye, nem tudnánk, mi az a Pfizer-péntek. Nem lenne idehaza magasabb az (élelmiszer)infláció az „elhibázott” brüsszeli szankciók miatt, mint Brüsszelben és Bukarestben. Aztán nemcsak a horvát határ menti község iskolája készült volna el négy év alatt, de mondjuk egy oroszokkal meghendikepezett atomerőmű is csak összeállt volna egy évtized alatt. És persze lombkorona-sétányaink körül pedig lenne lomb.
De meg is fordíthatjuk a dolgot. Mi történik akkor, ha Orbán Viktor akkor hagyja több hétre magára az országot, amikor szomszédunkban háború dúl, földjeink pedig úgy kiszáradnak, hogy ha az esőfelhő csak közeledni látszik hazánk felé, akkor az olyan krízist okoz, hogy attól főmeterológusok karrierje dől össze? Hát, igazából semmi. Ha a miniszterelnök olyan sokáig maradt volna távol, hogy gandalfi arcszőrzettel tért volna vissza az Adriáról, akkor is felkelt volna a nap.
Ezért volna egy elsőre abszurdnak tűnő javaslatom – bár abban az országban, ahol egy rendőrfőnök alá tartozik az egészségügy, egy hadiipari mogul alá a honvédelem, a külügyet pedig egy kispályás focista irányítja, ott valójában semmi sem abszurd. Szóval próbáljuk meg csak egyetlen egyszer, hogy mi lenne, ha kapnának a kabinet tagjai a következő szerdán egy szabadnapot és helyettük mondjuk, fókák ülnének be a kormányülésre. A cikkben felsorolt problémákat persze nem oldanák meg, de hát ez sem a döntéshozókat, sem a választópolgárokat nem különösebben érdekli. Az lehet, hogy rendeleti úton intéznének maguknak négy tonna heringet – persze fejenként –, de az ülésről készült fotó alighanem ugyanannyi lájkot kapna, mintha az Orbán-párt politikusai jönnének össze a Karmelitában. És mivel felelős kormányzás helyett amúgy is jobban szeretnek influenszerkedni a döntéshozóink, szerintem ez az a pont, ahol a Miniszterelnöki Kabinetirodában most elgondolkodnak ezen a fókás felvetésen.
