Nem tudom melyik szám ijesztőbb: az, hogy a Pedagógusok Szakszervezete szerint 12 ezer tanár hiányzik ma Magyarországon, vagy az, hogy ha nem történik semmi, akkor 4-5 éven belül összeomlik a hazai közoktatás. A hvg.hu azon cikkéből származnak ezek az adatok, amelyet Hajnal Gabriella minapi, nagysikerű nyilatkozata kapcsán írtak. A Klebelsberg Központ elnöke ugyanis azt mondta az ismert politikai okokból Magyar Nemzetre átevezett sajtóterméknek, hogy nem kell minden iskolába kémiatanár. Hát, nincs is.
A cikkből azonban kiderül az is, hogy a megoldásként felvázolt variáció, az ingázó tanárok alkalmazása sem a legjobb megoldás. Mármint senkinek, sem a tantestületnek, sem a tanárnak. De térjünk vissza az összeomláshoz, már csak azért is, mert nem kell arra várni egy percet se. Az már rég megtörtént.
Ugyanis az oktatás, ahogy az egészségügy is, soha nem úgy fog összeomlani, ahogy mondjuk, bezár egy bank. Hogy délután kijön a kasszás, az elégedetlen betétszámla-tulajdonosok szeme láttára lehúzza a rácsot, és közli velük, hogy nincs pénz. Az oktatás és az egészségügy humán tőkére épül, vagyis ha bezár valahogy egy-egy kórházi osztály, vagy egy falusi tanintézmény, akkor mindig lesz egy elhivatott ember (vagy közösség) aki akár a nyújtott szolgáltatás minőségének terhére és önmaga kizsákmányolása árán is átveszi a pácienseket és diákokat. Ezt használja ki rendre a két szakterületet menedzselő Emberi Erőforrások Minisztériuma, amikor minden egyes bezárást vagy felmondási hullámot úgy kommentál, hogy most aztán olyan átszervezéseket vezetnek majd be, amitől a szóban forgó intézetekben még jobb is lesz majd az ellátás.
Igen ám, csakhogy már a koronavírus-járvány előtt is tragédiák következtek be az egészségügyi intézetekben, sokszor éppen a létszámhiány miatt. Ez pedig már igenis összeomlás. Ahogy az oktatás is ezer sebből vérzett már a pandémia előtt is, a szektor oktrojált digitalizációja csak felerősítette a problémákat. Előbbi területen aztán megszüntették a hálapénzt és az „egy orvos, egy munkahely” elv bevezetésével véget vetettek az önkizsákmányolásnak. Persze csak papíron, mert a forradalmi hevülettel hozott intézkedésben csak egy dolgot nem vettek figyelembe a döntéshozók: a realitást. Fogalmuk sem volt a toronyban ülőknek arról, hogy a rendszer már nem azért működik, mert mindenki betartja a szabályokat, hanem pont fordítva: minden egyes szereplőnek meg kell már szegnie őket, hogy a szisztéma egyáltalán a létezés illúzióját tudja kelteni. És ez oktatásra is igaz.
De persze mindez mellékes. Majd ha megvédtük a várólistáinkat a nemváltó műtétektől, és minden homoszexuális propagandát hirdető aktivistát kikergettünk iskoláinkból, akkor majd talán egyszer beszélhetünk az orvosainkról és kémiatanárainkról is.
