Nemrég történt, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem bejelentette: beszünteti több bölcsészképzését. Megosztó hír volt. Ami később a részletekről kiderült, az már nem megosztó, hanem elfogadhatatlan. A Válaszonline járt utána, hogy mi a terve az egyetemnek, és kiderült, hogy az idei tanév végével gyakorlatilag „kiszórnák” a bölcsész szakok oktatóit és hallgatóit is. Az eredeti terv alapján a hallgatókat az eltérő tantervvel dolgozó Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek kellene átvennie, tárgyalások után, amik még jelenleg is zajlanak. Május van, de ezek szerint még nem dőlt el, mi lesz az érintettekkel a következő tanévben, ami négy hónap múlva kezdődik? Hogy fordulhat ez elő egy felsőoktatási intézményben? Az egyetemválasztás előtt álló fiatalokban mostantól okkal merülhet fel a kérdés, hogy vajon hogy oktathatnak egy egyetemen, ahol ilyen módon irányítanak.
Az természetesen előfordulhat, hogy egy egyetem megszüntet képzéseket – felmenő rendszerben, vagy legalább évekre előre tervezve – az pedig viták tárgya lehet, hogy hány bölcsészt kell képezni Magyarországon. Itt azonban nem erről van szó. Az, ahogy az egyetem meg akar szabadulni bölcsész szakos hallgatóitól és oktatóitól, felér egy cserbenhagyásos gázolással.
A Károli Gáspár Református Egyetem jóhiszemű hallgatókat csábított magához, „Minőség. Közösség. Károli” szlogennel, akár fizetős képzésekre is. A bizalmukat kérte, és a hallgatók bíztak is abban, hogy a Károliról kapnak majd diplomát, jó minőségű képzés után, az ottani, előre megismert tantervek alapján, az ott oktató tanároktól, különösebb fennakadások nélkül. Ilyen kevésre értékeli a Károli saját hallgatói bizalmát, irántuk való kötelességeit? Az az ajánlata saját hallgatói számára, hogy „sokba kerültök, menjetek Isten hírével?” Közben az egyetem új campust építtet, ami végső soron érthető törekvés, és nyilván az is pénzbe kerül, de nem lehet elmenni amellett, hogy a Magyarországi Református Egyháznak finoman szólva sem ment rosszul az elmúlt évtizedben, elég csak az állam által nekik juttatott ingatlanokra gondolni. A református egyetemnek sem kell üres kézzel állnia, 2021-ben vehették birtokba például a nagy értékű Károlyi-Csekonics palotát, egy utcasarokra a Kálvin téri református templomtól. Most pedig saját hallgatóik oktatását sem tudják vállalni? Cifrálkodás, púposkodás, reprezentáció – igen, felelősségvállalás – nem? Hogy máshogy kellene ezt értenünk?
Érdemes lehet kitérni arra is, hogy miért képeznek egyáltalán az egyházak olyan szakembereket, akik többsége nem lesz az egyházak munkavállalója, de az sem biztos, hogy valaha is az adott egyházhoz tartozónak érzi majd magát. Nem is emiatt teszik ezt az egyházak Magyarországon és a világban, hanem – a spirituális indíttatáson kívül – azért, mert a náluk végzett hallgatók társadalmi beágyazottságot, kapcsolatrendszert jelentenek számukra. Egyfajta soft powert képeznek, okkal reménykedve abban, hogy volt hallgatóik valamilyen mértékben szolidárisak maradnak az intézmény és a fenntartó egyház iránt, amennyiben lelkiismeretesen és elkötelezetten oktatták őket ott. Az ilyen törekvéseknek sem kedvez, ha az egyetem nem alma materként, gondos anyaként, hanem cserbenhagyó gázolóként viselkedik.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
