Természetesen a címben idézett, kissé átírt nevezetes mondat a politikai hatásra, befolyásra, nem a biológiai létezésre utal. Hosszú életet a volt miniszterelnöknek (is)! Az iróniát már rég kilúgozták a közéletünkből, ezért szükséges a fenti megjegyzés.
Az idézetet természetesen Vadai Ágnes elhíresült Facebook-bejegyzése juttatta eszembe. A Demokratikus Koalíció képviselője reagált úgy a Gyurcsány Ferenc jövőbeni szerepvállalásával kapcsolatos nyilatkozatokra, hogy aki a volt miniszterelnök ellen van, az a DK és az ellenzéki együttműködés ellen is van, illetve a Fidesz mellett. A politikus asszony nem hagyott kétséget afelől, hogy Gyurcsánynak egy esetleges kormányváltás után is meghatározó szerepet szánnak a hívei, párttársai. Előzőleg Fekete-Győr András idézett fel egy magánbeszélgetést, ahol a DK elnöke azt mondta, hogy 2022-ben nem kíván kormányzati szerepet vállalni. Azután látta fontosnak ezt megosztani a nagyközönséggel a Momentum elnöke, hogy az ellenzéki pártok megállapodtak arról, minden egyéni körzetben közös jelöltet indítanak a Fidesszel szemben, s győzelem esetén közösen fognak kormányozni. Gyurcsány Ferenc azóta lényegében megerősítette Fekete-Győr András szavait, vagyis 2022-ben nem tervezi semmilyen közjogi tisztség ellátását. A személyével kapcsolatos vita ezzel együtt központi témává vált, igazolva a régi tételt, a lezáratlan, kibeszéletlen múlt bizonytalan jövőt sejtet.
Az álláspontok ismertek: az ellenzék egy része szerint Gyurcsány Ferenc megkerülhetetlen szereplője a magyar közéletnek, kormányzása és a 2006-os események sem indokolják a háttérbe vonulását (sőt!), hiszen pártja mára a legerősebb ellenzéki szereplővé vált. Híveinek észjárása tökéletesen leképezi az Orbán-szekta gondolkodását: aki Gyurcsányt bírálja, megosztja az ellenzéket, a Fidesz embere. Ugyanez a másik oldalon: aki Orbán Viktor ellen fordul, csak balliberális, migránsokat betelepítő hazaáruló lehet.
Az ellenzék másik része kényszerűségből elfogadja ugyan a Demokratikus Koalícióval való együttműködést, de kihagyná az egészből Gyurcsányt, mert vele nem lehet megszólítani azokat a jobbközép, a Fideszből kiábrándult szavazókat, akiknek átcsábítása nélkül bajosan lesz kormányváltás 2022-ben. A Fidesz által egyoldalúan kialakított választási rendszer csapdája ez: az ellenzéket a tömbösödés irányába tolja, ezáltal mesterségesen alakítja kétosztatúvá a pártrendszert.
Végső soron a választókon múlik, hogy Gyurcsány Ferencnek milyen szerep jut 2022-től. Mondhat ő és bármelyik ellenzéki riválisa most bármit, ha a helyzet úgy hozza, nem fog habozni, hogy pozícióra törjön. De ezért nem is lehet kárhoztatni. Emlékszünk, mit mondott az SZDSZ 1994 tavaszán? Azt, hogy ha Horn Gyulát jelöli miniszterelnöknek az MSZP, nem lesz koalíció. Az MSZP pedig taktikai okokból a választási kampányt hivatalos miniszterelnök-jelölt nélkül harcolta végig, aztán az eredmények csak előhívták a leküzdhetetlen ambíciót. És a Fidesz sem verte nagydobra 1998-ban, hogy akár Torgyán József kisgazdapártjával is összefogna a kormányra kerülésért. Ha két év múlva az ellenzék nyer, és az új többség legerősebb frakcióját a DK alkotja, ugyan ki állítaná meg Gyurcsány Ferencet? Aki akár hivatalos tisztség nélkül, pártelnökként is a legbefolyásosabb szereplő lehetne, valahogy úgy, mint Lech Kaczynski Lengyelországban.
Azok a kormányváltásban érdekelt szereplők, akik nem Gyurcsány Ferenccel képzelik el a jövő Magyarországát, nem elégedhetnek meg a puszta morgolódással. Az ugyanis még nem politikai cselekvés. Most van itt az ideje megszerveződni, alternatívát állítani, az ellenzéken belüli különbözőségeket is megjeleníteni. Ennek ideális terepe az előválasztási küzdelem, ahol bizony a Gyurcsány-ellenes ellenzéknek kellene megtalálnia az alkalmasabb, a helyi választók támogatását elnyerő jelölteket. És Orbán Viktor kihívóját. Aki Gyurcsány ellen van, az Gyurcsány ellen van. És Orbán ellen is, amennyiben a Fidesz számára kedvező kétosztatú rendszer meghaladása felé teszi most meg az első lépéseket. Nem lesz egyszerű ez, Gyurcsány Ferenc ravasz, tapasztalt és gátlástalan játékos. Vadai Ágnes is megüzente, milyen sorsot szánnak azoknak, akik nem állnak be a sorba. Azt írta ugyanis: mind elbuktak, akik az ellenzéki oldalon eddig a volt miniszterelnökkel szemben határozták meg magukat. Van igazság a szavaiban, ám tegyük hozzá: ebben a Fidesz is a segítségükre volt.
A politika már csak olyan, hogy az erővel erőt, a stratégiával stratégiát kell szembe szegezni. Bármit gondoljunk is Gyurcsány Ferencről vagy Orbán Viktorról, nem várhatjuk tőlük, hogy csak úgy jobb belátásra jussanak, és végre lelépjenek a színről. Aki ezt szeretné, annak verejtékes munkával meg kell győznie ennek szükségességéről a magyar választók kritikus tömegét. Azt hiszem, ezt hívják politikának.
