Gyurcsány Ferenc felhívta Szájer Józsefet, az ereszcsatornás poénok pedig máris átadták a helyüket hasonlóképp pikáns, kevésbé kifinomult vicceknek. De akadnak szofisztikáltabbak is. Somogyi Zoltán megjegyzésére, miszerint Szájer József megkapta büntetését, erősen bólogathattunk. Konok Péter pedig még jobbat írt: „Élj úgy, hogy sose hívjon fel Gyurcsány Ferenc azzal, hogy most már szeret téged.”
Na de miért is szereti Gyurcsány a Fidesz bukott politikusát? Miért beszélt arról az ATV műsorában, hogy Szájer innentől kezdve számára magánember, nem pedig politikai ellenfél? És arról, hogy ő pontosan tudja, milyen az, amikor a lemondása után leköpik az utcán? Honnan ez a hirtelen jött, meglepetésszerű empátia?
Alig pár hónapja, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) szomorú helyzete arra ragadtatta Gyurcsányt, hogy bejelentse: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Kilátásba helyezte, hogy nem lesz árokbetemetés, csak zárójel, „levegőtlen világ azoknak, akik megölték a magyar szabadságot.” Akik pedig kiszolgálták Orbánt, minden értelemben földönfutók lesznek, olvashattuk. Fel is háborodtak sokan, nemcsak kormányoldalról, de az ellenzékiek soraiból, az SZFE-tüntetők közül is többen. Ascher Tamás például lapunkban.
Gyurcsány korábban évekig képviselte, hogy ő a „legkeményebb ellenzéki”, tehát az, aki biztosan nem egyezne ki semmilyen szinten a Fidesz-uralommal. Pártja, a Demokratikus Koalíció ügyesen építgette is ezt az imidzsét. Mindezt annak ellenére, hogy tudjuk jól: addig jó a Fidesznek, amíg a vele szemben állókat össze lehet gyurcsányozni. Bár a volt miniszterelnök hívei úgy gondolják, ő a tökéletes ellenfele Orbánnak, valójában inkább csak kiegészítik egymást a kormányfővel. Gátlástalanságban mindenképp.
A DK vezetője azóta visszatérni látszik egyik korábbi szerepéhez. Októberben már azt a kérdést tette fel, „lehet-e a politika nyelve a szeretet?” Novemberben arról írt, őt is megindítja az Ismerős arcoktól a Nélküled. Most pedig Szájer Józsefet avatta magánemberré. Érdekes ez: a Nemzeti igazgatója, egy egyetemi alapítvány kuratóriumi elnöke részt vett a magyar szabadság megölésében, de az egypárti alkotmány szövegezője már nem? Számára nem jön levegőtlen világ?
Gyurcsány volt az is, aki 2007. március 15-én, miniszterelnökként még olyanokat mondott: „elindulsz kormány ellen tüntetni, bár tartod a törvényt, vagy épp ellenkezőleg, szurkolsz a kormánynak, legyen ilyen vagy amolyan, összetartozunk.” Most újra felvette nemzetegyesítő maszkját. A Telexnek egyenesen arról áradozott, hogy ő csak ül egy helyben és beszélget, „ahol most maga ül a nappalimban, ott sokan megfordulnak mostanában.” Világos, mit akar, és megint jól csinálja: jelenleg épp az ellenzékkel kívánja elfogadtatni magát, Dobrev Klára miniszterelnök-jelölti esélyeit javítandó. Most nem a legkeményebb ellenzékinek kell lenni, hanem a leginkább egyesítőnek.
Ez is csak egy szerep, a sokezredik. De megint hinni fognak neki, és megint rá fognak erre fizetni.
