Természetesen nem adhatunk jó választ a kérdésre, ha így, általánosítva tesszük fel. Hiszen: ki készítette az adott kutatást, milyen módszertan alapján, kinek a megrendelésére? Kinek származhat érdeke abból, hogy az eredmény minél nagyobb nyilvánosságot kapjon? Kinek abból, hogy az adott kutatást félresöpörjék?
Politikusaink természetesen mindig annak a kutatásnak hisznek látványosan, ami számukra kedvező eredményt hoz. Ennek jegyében nyilván diszkreditálnák azt, ami az ellenfelet mutatja jobb pozícióban. Ettől még ne higgyük, hogy a háttérben nem kelthet egy ilyen ügy jóval nagyobb hullámokat, mint azt látjuk.
Természetesen most épp arról a kutatásról van szó, amiről elsőként a 444 számolt be, és ami a Fidesz brutális előnyét mutatta. Lehetséges lenne, hogy a Fidesz a teljes népesség körében 46, az összefogás viszont csak 32 százalékon áll?
Olyan is ritkán fordul elő, hogy valaki a saját kutatása kapcsán szabadkozik. Most a 21 Kutatóközpont igyekezett leszögezni, „az Index által közzétett prezentációra ráírtuk, hogy »választási előrejelzésnek nem használhatóak az adatok«. Nem pártpreferencia-kutatást végeztünk, nem ez volt a felmérés célja.”
Eközben máris hallani, hogy ellenzéki indulók, megmondók próbálják kisebbíteni az adott felmérés jelentőségét. Mondván, ha egyetlen kutatásban látunk ilyen meglepő eredményeket, a többiben nem, akkor nem valószínű, hogy előbbi mutatja a valóságot. Ezt feltehetően el is fogadhatjuk, címbeli kérdésünket is úgy megválaszolva: a közvélemény-kutatások többségének, ha hasonló dolgokat hoznak ki, azért érdemes hinnünk. Az elmúlt években épp akkor vezettük félre magunkat, amikor elhittük, hogy tévedhet mindenki. Mint a 2018-as országgyűlési választás előtt, amikor a közhangulat, akkor is Márki-Zay Péter aktuális győzelmére alapozva, az volt, hogy itt minden lehetséges. Aztán az ellenzéki kormányfőjelölthöz kötődött a kutatások körüli legutóbbi közkeletű tévedés is. Jelesül, hogy többen azt hozták ki, igenis Márki-Zaynak van esélye nyernie az előválasztást, hiába futott be harmadikként elsőre. Sokan nem hitték ezt el, a valóság mégis visszaigazolta.
Ettől még természetesen az ellenzék nem lehet nyugodt, nagyon nem. A legnagyobb félreértés most bárkinek is azzal nyugtatnia magát, hogy „még nem indult be igazán a kampány”, „van még négy hónap” és így tovább. Ha nincs brutális Fidesz-előny, csak közepesen jelentős, számukra az sem jó hír. Ha csak kicsit vezet a kormánypárt, az sem. És ezért nem másokat kell hibáztatni, nem a kormánypárti osztogatásra mutogatni, sokkal inkább azon gondolkozni, hogyan győzhetnék meg inkább az embereket. Ettől még természetesen elképzelhető sokféle eredmény ősszel, és azt biztosan nem jelenthetjük ki, hogy a most kiszivárgott kutatásnak megfelelő eredmény fog születni tavasszal.
De sose legyünk annyira elbizakodottak, hogy ha a mi érzéseinket, várakozásainkat nem támasztja alá egy új információ, akkor rögtön ki is zárjuk, hogy annak bármi valóságalapja legyen.
