Tudtuk, hogy így van, ismertük a számokat, beszéltünk a helyzetről sokat, és mégis, most, hogy egy ifjú pedagógus testközelből írta meg a bajt, szinte hihetetlennek tűnik a történet. Ami meg közben átlagos, és hétköznapi a nem hátra menő, nagyon erős, és nagyon európai Magyarországon.
Pályakezdő tanár Orbán Viktornak írt levele a hét leghangosabb közéleti „slágere”. Sokakhoz eljutott, de persze, mint az efféle valóságrobbantó írások, nem elegekhez. A lakhatási részt idézném belőle, mert ahhoz van egy friss hírem, és a kettő együtt, szóval, na, mindjárt. Tehát:
„Tisztelt Miniszterelnök Úr! Úgy tudom, az Ön édesanyja valamikor tanár volt. Ezért írom Önnek ezeket a sorokat, hátha legalább az édesanyja iránti tiszteletből elolvassa és elgondolkodik rajta. (…)
2021-ben egy mesterdiplomával rendelkező pályakezdő tanár bére nettó 145 ezer Ft, amihez még 15 ezres pótlék társul, vagyis mindenestől 160 ezret visz haza az ember. Ebből úgy tudtam megoldani a lakhatást, hogy 55+rezsiért (össz. kb. 75 ezerért) lakótársak mellé költöztem be. Úgy ám, csakhogy felnőtt, dolgozó emberek általában már nem költöznek össze idegenekkel, így csak egyetemista lakótársakat találtam. Nagyjából heti 3-4 olyan nap volt, amikor legalább hajnali 2-ig ment a party, hiába kértem őket, hogy kicsit halkabban, mert nekem 6:30-kor el kell indulnom, hogy 7:30-ra az iskolában legyek. Mikor már az igazgató is megjegyezte, hogy nem úgy kéne bejárnom, mint egy élőhalott, akkor váltanom kellett: találtam egy penészes, szuterén, 17 négyzetméteres lakásnak nevezett lyukat havi 70 ezerért. Budapesten ez szinte hihetetlenül jó ár, mivel a legtöbb egy szobás garzon is 110 ezernél kezdődik, viszont az én albérletemnek van egy hatalmas hátránya: itt a pincében nincs fűtés, csak elektromos, mi most télen úgy megnyomja a rezsit, hogy 50 ezer körül van havonta úgy, hogy csak 19-20 fok van a szobában.
Tehát a 160 ezres fizetésemből 120 ezret visz el a lakhatás. A maradék 40 ezerből kell megélnem: étkezni, öltözködni, tömegközlekedni, tusfürdőt/fogkrémet/gyógyszereket/minden egyebet megvenni. Elmondom, milyen ma Magyarországon pályakezdő tanárként élni: több, mint egy hónapja tönkrement a hajszárítóm, de nem tudok újat venni. Szinte kizárólag üres tésztán/rizsen élek, mert másra nem futja, akárhogy spórolok. Előfordult már, hogy a tanári wc-ből hoztam el egy wc-papírt, mert nem volt pénzem otthonra venni. Az egyetlen csizmám úgy néz ki, mint egy hajléktalané, de nincs pénzem újra. Volt már olyan, hogy csak azért mentem el egy kiállításmegnyitóra, hogy ott jóllakhassak végre pogácsával. Ha jelenleg jönne egy váratlan nagyobb kiadás az életembe (a nagyobb az én esetemben 20 ezer Ft feletti összeget jelent), akkor nem tudnám megoldani. Vagy pedig utcára kerülnék.”
Mekkora szégyen! És mekkora szégyen, hogy mindeközben tömegek habzsolják teli szájjal a hatalmas béremeléseket gyümölcsöző dübörgő gazdaságról szóló propagandát. Magyarország az a hely, ahol az emberekkel elhitették, hogy jól élnek, és ettől úgy érzik, hogy jól élnek, és ebben sem a saját, sem a mások kínkeserves valósága nem tudja megzavarni őket.
No, de ígértem ide egy másik hírt is, íme: További áremelkedésre számít a budapesti albérletpiacon a Rentingo.com, amelynek elemzése szerint a 2020-as látványos bezuhanást követően a koronavírus-járvány újabb hullámai már nem igazán ütötték a piacot, így aztán tavaly tavasszal az árak újfent emelkedésnek indultak, és decemberben átlagosan 157 ezer forintot kértek egy fővárosi albérletért.
További jó hír, hogy ez még csak előjáték volt, és idén folytatódik a bérleti díjak emelkedése, úgyhogy nyárra meglehet a 170 ezres átlagár is. Úgyhogy a nemzet fővárosban saját lakás nélkül kezdő, önálló életre vágyó napszámosai –10 ezer forintos havi büdzsével vághatnak majd neki az ősszel induló új félévnek. Abból lehet aztán pompás értelmiségi életet élni.