Tavaly tavasszal másfél hónapig nem volt bérletem. Nem láttam értelmét, hogy arra a heti egy-két villamosozásra vegyek, kihúztam a zárás időszakát néhány vonaljeggyel. Ami persze azt jelentette, hogy több hétre erős korlátok közé szorult az életem, ha kimentem, nagyjából a Sparig, vagy a sarki pékségig jutottam el. Nem is nagyon lett volna hová mennem.
Ennek lassan egy éve, most pedig sok tekintetben egészen hasonló helyzet vár ránk. Annyi különbséggel, hogy épp nincs nappali kijárási korlátozás, van helyette esti tilalom. De jövő héttől – ahogy egy éve – most is kénytelenek lesznek zárva tartani az üzletek, és szünetelnek a szolgáltatások. Igaz, amikor ezt írom, még senki nem tudja, konkrétan mi tartozik ezen körbe. Villany- és csőszerelőt sem hívhatunk majd, ha esetleg elmegy a víz, az áram? Vagy ők még jöhetnek, de másfajta szolgáltatók már nem? Egészen aktuális a kérdés számomra, miután tegnap, csütörtökön jöttek hozzám összeszerelni egy előzőleg rendelt Ikea-szekrényt. Két fúrás-faragás között rákérdeztem, de a srác sem tudta megmondani, következő héten is elvégezhetné-e ezt. Ő úgy sejtette, igen.
A kivételek között láttam a drogériákat, patikákat, de az újságosokat nem. Tavaly tavasszal felemás volt a helyzet, kinyithattak délutánig, de volt, aki zárva tartott. Előfordult, hogy csak azért villamosoztam ki a Mexikói útig, hogy irodalmi lapot vehessek, de ott kellett észrevegyem, hogy az az újságos is bezárt. Egy idő után inkább rendeltem az Írók Boltja webshopjából. Szerencsére egy hipermarketben minden van a strandlabdától a kisüthető garnéláig, csak épp kulturális lapok nincsenek. Hiába, biztos nagyobb az igény a hatezer forintos tengeri herkentyűkre.
Ez persze kicsike ügy, de így nézett ki minden nagyban. És egyébként nem is olyan apróság, ha az újságosoknál, egyéb helyeken dolgozók lehetőségeit nézzük. Mondjuk, a virágboltosokét. Berendeltek a jövő hétfői nőnapra tetemes mennyiségű virágot, amit most a jelek szerint nem adhatnak majd el. Esetleg most hétvégén. Ki fogja az így keletkezett kárt megtéríteni? Nyilván senki.
Mi magunk segíthetünk, ha most hétvégén veszünk virágot nőnapra, vagy csak úgy, ajándékba. És úgy is, ha a zárás időszakában – ami ki tudja, valóban két hét lesz-e – figyelünk azokra, akik most kerülnek nehezebb helyzetbe. Mondjuk, irodalmi lapokat rendelünk. Vagy pólót, farmert, könyvet, kisszekrényt. Már ha megtehetjük. Sokan vannak, akik munka nélkül, egyre kevesebb pénzből tengődnek. Vagy most megint kénytelenek lesznek otthon maradni a kisgyerekekkel. Nekik honnan lesz elegendő laptopjuk, eszközük a digitális oktatáshoz? Még szükségesebb lesz, hogy segítsünk, akinek csak tehetünk – akár azzal, hogy vásárlunk tőlük (a Távmozit továbbra is csak ajánlani tudom), akár azzal, hogy vigyázunk a gyerekükre, segítjük az online oktatásban való részvételt, nem fordulunk el azoktól, akiket a tiltások sodornak egyre rosszabb helyzetbe. Különben igencsak nehezen fognak tudni felállni még akkor is, ha már rég megszüntették végre a korlátozásokat.
