Vannak kivételek, de nyílt levelet közzétenni általában inszinuáció, álszent és tolakodó, kulisszahasogató gesztus. Nem tudom másként értékelni Schmidt Máriának, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának a múlt héten – hol máshol? – a Facebookon megosztott, Sólyom László volt köztársasági elnöknek címzett pamfletjét sem. Az üzenet ugyanis itt is elsősorban a nyilvánosságnak szól, ügyelve arra, hogy a címzett kellemetlen helyzetbe kerüljön, hogy rossz színben tűnjön fel a levél olvasóinak szemében. Schmidt Mária persze kegyet is gyakorol: bár lesújtó bizonyítványt kapott a történelem orbáni ítélőszékétől, Sólyom László javíthat egy jegyet, ha eleget tesz a köz elé tárt felszólításnak, és elítéli az „alkotmányos puccsra” készülő ellenzéket.
A főigazgató asszony ítélete szerint a volt államfőnek a kilencvenes években az Alkotmánybíróság elnökeként „döntő szerepe volt abban, hogy Magyarországon nem valósulhatott meg a történelmi igazságtétel, nem vonhattuk felelősségre a minősített hazaárulókat”. A félresiklott rendszerváltás unásig ismert magyarázata ez: az MDF-kormány mégoly féloldalas igazságtételi törekvései a láthatatlan alkotmány koncepcióját képviselő Sólyom vezette testület ellenállásán buktak el. Schiffer András a Facebook-poszthoz írt rövid hozzászólásában már megpendítette, hogy másként alakulhatott volna mindez, ha a rendszerváltó parlament elvégzi az alkotmányozás munkáját.
Megpróbálom tovább bontogatni ezen igazság elemeit. Az MDF-kormánynak nem volt kétharmada, így a történelmi igazságtételt megalapozó, a rendszerváltást beteljesítő új alkotmányt csak az akkori liberálisok, az SZDSZ, illetve a Fidesz támogatásával tudta volna létrehozni. Előbbiek felelőssége, hogy meg sem kísérelték, ám a két ellenzéki párt hamar világossá is tette, hogy nem lenne partner ebben. Különösen a Soros György által mentorált Orbán Viktor vezette Fidesz utasított el határozottan mindenfajta igazságtételi, kárpótlási javaslatot a kilencvenes évek elején. Nyilvánvaló, hogy a magukat rendszerváltónak nevező pártok együtt tudtak volna olyan alkotmányos szabályokat alkotni, amelyek utat nyitnak a történelmi igazságtétel előtt, ha úgy tetszik, megkerülve a Sólyom-féle Alkotmánybíróságot. Talán ez ügyben nem egy hatalom nélküli nyugdíjas ajtaján kellene kopogtatnia Schmidt Máriának.
Az a hajó akkor elment, de a Fidesz 2010-től lehetőséget kapott a szépítésre. Ám nemcsak Gyurcsány Ferenc elszámoltatása maradt el, de a rendszerváltók adósságát sem rendezte. Hiába született új alkotmány, az ügynökkérdés továbbra sincs lezárva, a kádári állambiztonság kulcsfigurái – és ami ennél aggasztóbb, a módszerei – ma is itt vannak. Igazságtétel helyett Orbán Viktor nyugdíjba küldte Sólyom Lászlót, s helyette jött Schmitt Pál. Nem volt éppen minőségi csere.
Érdekes kérdés, hogy az egykori köztársasági elnöknek mi a véleménye a mostani folyamatokról, benne az ellenzék valóban ellentmondásos alkotmányozási elképzeléseiről. De az alaptörvény elfogadása előtt vagy az általa nagy becsben tartott hatalommegosztás rendszerének leépítése, kiüresítése közben nem emlékszem, hogy a miniszterelnök köreit érdekelte volna Sólyom László véleménye.
