Itt az ideje elkezdeni a felkészülést a következő nyárra!
Aszály Budapesten 2026 nyarán (Fotó: Demeter Andrea)

Túléltük ezt a nyarat is. Sajnos ezt kell írnom, hogy „túléltük”, mert a nyarak egyre melegebbek, egyre szárazabbak, embert, állatot és növényt egyformán egyre inkább próbára tevők – nemcsak Magyarországon, hanem Európában és a világon mindenhol. S a fenti megállapítás is csak részben igaz: becslések szerint az Európai Unió tagállamaiban 40 ezren hunytak el idő előtt a több héten át tartó hőkupolás, embert próbáló hőség következtében. Azok, akiknek a keringése tönkrement az éjjel is 30 fokos lakásokban, akik kiszáradtak, akik hőgutát kaptak, már nem mondhatják el magukról, hogy átvészelték a nyarat. A gazdasági kár pedig jelentős, és nemcsak a mezőgazdasági, hanem a turisztikai, halászati, erdőgazdálkodási, nem beszélve az immár rendszeres bozót- és erdőtüzekről.

Régebben a telek voltak azok, amelyeket túl kellett élni. Ha enyhe volt a tél, csapadékos a nyár, jól sikerült a betakarítás, és többen élték túl a hideget: ekkor történt az ókorban és a középkorban népességrobbanás, ekkor terjesztette ki az egész Mediterraneumra uralmát Róma, ekkor jött el Franciaországban a katedrálisok kora, és ekkor vette kezdetét a rekonkviszta és a Szentföldre menő keresztes hadjáratok sora is. A tél volt a gyilkos évszak, az emberek élete pedig az ókortól kezdve egészen a legújabb korig a tavaszi-nyári-őszi vetés-beérés-aratás háromsága körül forgott. Azon múlt egész falvak túlélése, jól sikerült-e a betakarítás. Ekörül forgott az emberek élete, az évszakokhoz igazították ünnepeiket, szokásaikat, így alakultak ki a hagyományaik. A tél a pihenés és a túlélés ideje volt.

Aztán, az ipari forradalom idejétől, az elektrifikációnak köszönhetően, a világítás és a fűtés korszerűsödése után már télen is tudunk dolgozni. Hagyományosan már csak a legsötétebb napokat nem dolgozzuk le, a karácsony idején vonulunk vissza családunk körébe. A gyerekek számára pedig a nyár lett a legjobban várt évszak: ió, ció, vakáció! Végre lehet kimenni a napra, lehet tengerparton-tóparton-patakparton csobbanni, barnulni. A tanítók nemcsak a Tüskevárt adták fel nyári olvasmányul, de az élménynapló vezetését is. A szülők is a nyárra vettek ki szabadságot, ekkor tették le a munka terheit magukról.

Boldog békeidők, mondhatnánk, hiszen ma már a nyár az az évszak, amit legkevésbé vár az ember, ami a legtöbb vesződséggel jár lassan. Marad-e elég víz a folyókban, lesz-e vízkorlátozás? Mennyire hevül túl a Duna vize, lesznek-e nem várt áramszünetek a hálózat túlterhelődése miatt? Lesz-e egyáltalán termés, vagy elszárad a kukorica és a napraforgó ezúttal is? Kiszáradnak-e a gyümölcsfák? Ki lehet-e menni a 35-40 fokos hőségben az udvarra? Sikerül-e lehűteni a lakást éjjel annyira, hogy nappal még elviselhető maradjon?

S ez csak egyre rosszabb lesz. Nem arról van szó, hogy egy-egy meleg év kiugrik az átlagból, és jövőre hűvösebb, csapadékosabb lesz, nem. Minden mérés és előrejelzés szerint egyre rosszabb lesz, 2027 pedig kiemelkedően a legmelegebb lesz egy nagyon erős El Niño-jelenség miatt. Úgyhogy kezdjünk el már most felkészülni a következő nyárra, pont úgy, ahogy őseink a tél végével rögtön nekiláttak felkészülni a következő télre. Ez igenis klímavészhelyzet, mindent, amit teszünk, ennek a gondolatnak a tudatában kell tegyünk. Van nyolc hónapunk a következő nyárig. Ez alatt kell a lehető legjobban felkészülni az előre borítékolhatóan elviselhetetlen hőségre. Mert nem lesz jobb. A jövőnk egyre melegebb és szárazabb, gyilkosabb lesz. Emberre-állatra-növényre egyformán megterhelő.

A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.