Megvolt hát a Fidesz tiktoker-találkozóra és MSZMP-gyűlésre egyszerre hasonlító tisztújító kongresszusa. Meglepetés nem volt: Orbán Viktor lett a párt elnöke, akinek ütemes, sokszor szűnni nem akaró tapssal fogadták szavait.
A szónoklatot követően látszott, hogy sikerült „fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak”, ugyanis a kormánypárti- és kormánykézben lévő lapok mind ugyanazt az üzenetet harsogták világgá: Orbánék visszaadják a teljes tizenharmadik havi nyugdíjat. Ez persze várható volt, ahogy régóta megszoktuk már azt is, hogy Orbán Viktor is valami hasonlót lát a Nyugatban, mint annak idején Grósz Károly. Csak míg az MSZMP utolsó vezetője szerint a többpártrendszer hozza majd el a „káhoszt” a biztonság helyett, addig a Fidesz örökös elnöke a szülő férfiak rémképével ijesztgeti hallgatóságát. Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy Hanyatlóék pénze nélkül egyikük rendszere sem volt (lenne) életképes.
Némi pezsgést csak Kovács Péter XVI. kerületi polgármester hozott, aki tulajdonképpen bevallotta, hogy ő ideológiailag nem elég képzett, ezért arra lenne szüksége, hogy szemináriumot tartson neki valaki, mert akkor legalább végre megtudná, hogy miről van szó. Persze nem éppen ezeket a szavakat használta, egészen pontosan így fogalmazott: „Persze lesznek kellemetlen kérdések, azokra is válaszolni kell tudni. Itt még várunk arra, hogy a Fidesz-központ megmondja, hogy mik a jó válaszok a kellemetlen kérdésekre, de kedves barátaim, ha meglesznek a válaszok, akkor meglesz a siker.”
Az a baj, hogy ezt is megszoktuk. Mármint azt, hogy egy, a települése választópolgárainak ügyeit képviselni és megoldani hivatott vezető beismeri, pártutasításra vár. Nem lenne meglepő már az sem, ha pontosan ugyanezek a szavak egy fideszes országgyűlési képviselő (a titulusban benne van a feladata), vagy akár egy miniszter (jelentése: szolga) szájából hangzottak volna el. Azon sem kell már hüledezni, hogy a kamerába mondta ezt Kovács Péter, vagyis valószínűleg tudta, hogy kongresszus résztvevőin kívül más is értesülni fog pártállami időket idéző segítségkéréséről. Számtalan példa van arra, hogy a Fidesz (és a KDNP) környékén ma már beleállnak olyasmibe is, amit öt-tíz éve még szégyelltek volna. Pártlogós plakáton hirdetik a kedvezményes „választási krumplit”, amit aztán nagyon szép beszédek kíséretben adnak át, méghozzá általában ott, ahol „nincs kaja semmi az égvilágon”.
Úgyhogy adott a kellemetlen kérdés a Fidesz-központ felé: ha mostanában valamikor megnézik A tanú című filmet, akkor vajon magukra ismernek-e, mint az elvtársak annak idején? Ebből persze mindjárt következik egy másik, egyébként ugyancsak kellemetlen kérdés. Mégis melyik lenne a rosszabb: ha igennel, vagy ha nemmel felelnének a Lendvay utcában?
