Sokan felháborodtak, hogy a Fidesz–KDNP KB Agitációs és Propaganda Osztálya (új nevén: Alapjogokért Központ) „militarista hangulatú” plakátokkal szórta tele Orbán Viktor kedvenc nyomdaipari termékeit. Az „Igazság, erő, felemelkedés” szlogennel egy Készüljetek.hu címen futó weboldalt reklámoz a kormánypártok félcivil szervezetbe kiszervezett értelmisége, ennek a kampánynak a része a feltörő, szuronyos katonákat ábrázoló kép is, amely a legtöbbeknél kiverte a biztosítékot.
„Háborúra készülünk, vagy mi?!” – legtöbbször ez a kérdés bukkan fel a Facebook-falamon, és természetesen petíció is indult már, hogy „a Nemzeti Sport főszerkesztője és az Alapjogokért Központ vezetősége határolódjon el a háborúval való fenyegetéstől és a háborús propagandától”. Ez az a pont, ahol Orbán Viktor már a sokadik kávéját kéri ki.
Hiszen tökéletes témát kapnak a kormánypárt beszélő fejei: mondhatják, hogy hazafias érzelmek és tartalmak ellen hergelnek a ballibek. Végtelenségig rágható gumicsont ez.
A legnagyobb probléma ebben az országban egyébként éppen az, hogy nem lehet itt készülni semmire. Határzár? Iskolabezárás járvány idején? Magánnyugdíjpénztár? Lakástakarék? Vasárnapi boltzár? Ha a miniszterelnök úgy dönt, pontosabban, ha a Századvég házon belülre készült közvélemény-kutatásainak eredményei azt mutatják, vagy más érdekek úgy diktálják, akkor már mennek is az intézkedések süllyesztőbe.
Szándékosan nem említettem a visszavont netadót, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének leghajlékonyabb gumicsontját, amelyről világosan látszott, hogy valójában senki sem akarja bevezetni. Nyomáspróba volt csupán, a rendszer azóta is üzembiztosan működik. Aki ebben kételkedik, gondoljon csak bele, mi változott a tiltakozó demonstrációkat követően, ahol mindenki előkapta a telefonját, és belevilágított vele a pesti éjszakába.
Visszatérve az alapjogos készülődésre. A honlapjukon – ami tulajdonképpen Orbán Viktor trianoni beszédét hivatott reklámozni – a központi üzenet az, hogy „együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét”. Meg olyat is írnak, hogy „ott vagyunk a győzelem kapujában, és következő nemzedék feladata a döntő ütközet megvívása – hogy Szent István koronájának minden ékköve újra ragyoghasson”. És hogy „mi magunk vagyunk a legendás felmentő sereg, akire vártunk”. (Nem kell megnézni, én ellenőriztem: sem Pataky Attila, sem Rákay Philip Kálmán, sem Kozsó, de még Ákos sincs ott a rettenetesen modorosra sikerült szöveg szerzői között.)
Pátosz ide vagy oda, a következő nemzedéket, amely Alapjogokért Központ szerint ékkőragyogtatásra hivatott, finoman szólva nem kényezteti agyon a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Mert hiába a csillogó szemű államtitkárok által bejelentett programok és az interpellációkra adott cinikus parlamenti válaszokban a tupírozott statisztikai adatok, a mai huszonévesek java részének csak a horribilis árú albérlet jelenti a jövőt, és az elérhetetlen saját lakás.
És ez csak a lakhatás: az egyre jobban magára hagyott köz- és egyre kevesebbek számára elérhető felsőoktatásról még nem is esett szó. Márpedig közvetített, szalag melletti, éhbérrel jutalmazott munkával, vagy kitántorgásra ítélt generációkkal még egy hazát sem tettek naggyá.
Szóval készülne ez a következő nemzedék, csak hát nem tudja, hogy mire. Pedig lehet, hogy mindenféle ékkőragyogtatás helyett beérné csupán csak azzal, ha a hízelgő, csőnadrágos bájgúnárok és az úrhatnám téeszelnökökből lett polgármesterek s parlamenti képviselők nem lopnák el a befizetett adóját. És azzal együtt persze a jövőjét is.
