Lesújtó interjút adott a HVG360-nak a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet pszichiátriai osztályának osztályvezető főorvosa, Dr. Sófi Gyula. Annak ellenére sokkoló olvasni, hogy az elmondottak nagy részét már tavaly tavasszal előre lehetett látni, aztán pedig pontosan az is történt, amitől tartottunk. Sófi a pszichés zavarok súlyosbodásáról, rendkívüli mentális terhelésről, magatartásproblémákról, stresszről, öngyilkossági gondolatokról adott számot. De ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma is, akik tisztálkodási kényszerrel érkeznek az osztályra. Ezek a gyerekek félnek a fertőzéstől, a kosztól, az ébren töltött idejük jelentős részét kézmosással töltötték, nem tudnak elszakadni a mosdókagylótól.
Külön csoportot alkotnak azok az osztályon, akik tavaly végeztek az általános iskolában, majd idén alig két hónapot tölthettek közösségben, aztán újra kiszakították őket onnan. – Számukra az általános iskolai évek „igazi”, korábbról megszokott lezárása nem történt meg. Nyolc év közösségteremtéséről, félbehagyott baráti kapcsolatairól van szó – olvashattuk az interjú egyik legnyomasztóbb részében. És, teszi, hozzá, ami hozzájuk eljut, az természetesen csak a jéghegy csúcsa.
Tavaly nyáron, de azóta is sokak szájából elhangzott: a kormány jelentősen túlreagálta a tavaszi járványhelyzetet. Miközben az őszi hullámhoz képest alig voltak akkor fertőzéses esetek, negyedévre bezárták az iskolákat, kiszakítva a gyerekeket a közösségükből, kifejezetten fontos szocializációs élményektől fosztva meg őket. Bár véleményes lehet, de megkockáztatnám, hogy az iskolákat egy napra sem szabadott volna bezárni tavasszal. Az ősz utáni időszak külön lapra tartozik, de azt is jó döntésnek tartom, hogy a kormány egész eddig ragaszkodott az általános iskolák működéséhez. Az viszont, hogy a gimnazisták közel fél éve nem járhatnak be, szintén tragikus.
Az elmúlt évben rengeteg tanulmány született arról, hogy az iskolák működése elhanyagolható hatással van a járvány terjedésére, viszont súlyosan árt a gyerekeknek a kényszerű hazatérés. A legutóbbi példa egy az Egyesült Királyságban született tanulmány, érdemes alaposan átolvasni. Eközben nemzetközi szervezetek is többször elmondták, milyen súlyos hatással van a gyerekszegénységre, a gyerekek oktatáshoz való jogának érvényesítésére az iskolazár és a járványhelyzet. Tudjuk azt is, mennyire működőképes gyerekek esetében a virtuális oktatás. (Szinte semennyire.) Olvashattuk bőven gyerekek tragikus beszámolóit is arról, mit éreznek a mostani időszak kapcsán. Saját példa: barátom mesélte, hogy négyéves kislányát nem tudta megvigasztalni egy alkalommal, úgy zokogott egy ilyen intézményzárkor, hogy a kis barátait vajon elkapta-e a szörnyként támadó koronavírus.
Fentiek fényében kijelenthetjük, hogy az általános iskolák és gimnáziumok bezáratása csak a legutolsó lépés lehet, és a lehető legkorlátozottabb ideig szabadna elrendelni. Tehát, ha a mostani súlyosabb járványhullám miatt szükséges is, akkor is csak néhány hétre. Nem pedig, amitől tartani lehet, júniusig elhúzva ezt is. A gimnáziumok bezárását szintén lehetett volna jóval későbbre időzíteni. Ha valóban jobban terjed a járvány ezekben az intézményekben, a tanárokat és egyéb iskolai munkásokat kellett volna előre venni az oltási listán. A gyermekek és tinédzserek által elszenvedett veszteségeket egyszerűen bűn járulékos veszteségként legitimálni, a helyzetet még hónapokig fenntartani pedig beláthatatlan károkkal fog járni.
