Illegális kínai rendőrőrs működhetett Budapesten a Belügyminisztérium tudta nélkül – tudhattuk meg a minap. Nem lepett meg.
Az úgy volt, hogy még a másképp boldogabb média-békeidőkben riportot készítettem a nyóckeres gigakínaipiacról. Akkoriban még lehetett olyat, hogy az újságíró odaszólt a kerületi őrsre, miszerint elkísérné az egyenruhásokat a következő razziára, mire egyenesen a kapitány jelzett vissza, hogy örömmel, várnak kedd hajnalban egy kávéval, aztán bevetés. Ezt a mondatot most vissza kellett olvasnom, annyira hihetetlen az űberközpontosított, sajtóelhárított mából nézve.
Szóval megittuk a kávét, becsüccsentünk a parancsnoki járműbe, és szigorúan titkos művelet keretében a munkaügyi felügyelet embereivel konvojban felvonultunk a helyszínre, aminek hatására érkeztünkkor riadót fújt a piaci hangosbemondó, így az intézkedés másfél órája alatt egyetlen kereskedőt sikerült megcsípni, aki pechére a másnaposságát próbálta kipihegni a raktárban. A többiek bámész nézelődőként ácsorogtak a gyaníthatóan saját üzleteik mellett, és vonogatták a vállukat, hogy nyemtudni, nyemenyim.
Már éppen indultunk volna vissza a kapitányságra a munkaügyisek főnökével megerősítve, amikor a főrendőrnek eszébe jutott, hogy a felesége azzal bízta meg, ha már úgyis ott jár, ugyan hozzon két csomag üvegtésztát. Itt azért már erősen somolyogtam. Beugrottunk hát a sarki áruházba. Ahogy vártuk a vásárlás végét, a munkaügyis unalmában és/vagy szakmai indíttatástól vezérelve elkérte a panaszkönyvet. Lett nagy és izgatott sürgés-forgás, csak panaszkönyv nem, mondván, tegnap még megvolt, de valahova elkeveredett. Emberünk erre vérszemet kapott, és további kötelező dokumentumokat követelt, eredménytelenül, így a tésztákkal visszatérő parancsnokot a következő kép fogadta: a lendületbe jött felügyeletvezető az üzlet tulajdonosával ordítozik, köröttük megannyi alkalmazott hisztérikusan telefonál, én meg a pénztárgépre dőlve vigyorgok. De ura volt a helyzetnek, az otthoni balhéra fittyet hányva azonnal lepattintotta a cuccot, és becsörgött a központba, hogy nézzenek utána az áruháznak. Hamar visszahívták, akkor már ő is üvöltözött, pardon, de idézem:
„B.szd meg, Jóska, itt vagyok egy kétszintes áruházban, aminek semmiféle engedélye sincs! De nem érted, b.szod, hogy nem is lehetne itt?”
Úgyhogy én már egy illegális kínai egyetemen sem csodálkoznék.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
