A gyűlöletkeltést csak elítélni lehet, bármilyen forrásból is érkezzen. Alapvető civilizációs norma lenne, hogy ilyen ne történjen nagy nyilvánosság előtt – és jórészt az is volt, ameddig a nyilvánosságban elhangzó kijelentések keresztülmentek a sajtó szűrőjén. A szólásszabadság hosszú évtizedeken keresztül jól megfért az ilyen civilizációs korlátozásokkal.
A közösségi médiában azonban nincsen ilyen civilizációs fék. Megváltozott a kommunikáció, átalakult a nyilvánosság. Ha a Facebookon, X-en, TikTok-on megjelenő tartalmakról van szó, akkor a legtöbben a közösségi médiaszolgáltatók felelősségét szokták firtatni, és gondosabb moderálást követelnek, ehhez azonban egyrészt olyan erőforrások kellenének, amelyek még ezeknek az óriáscégeknek is meghaladják a lehetőségeit, másrészt nagyon nehéznek bizonyul ezeknek a cégeknek a felelősségre vonása.
Logikusnak tűnhet, hogy a közösségi médián megjelenő tartalmakért a platformok helyett azokat a szereplőket vonják felelősségre, akik a tartalmat közzétették. Ennek eddig is megvolt a módja: aki úgy látta, hogy a közösségi médiában személyiségi jogsértést szenvedett el, polgári úton érvényesíthette az igényét az ellen, aki a tartalmat közzétette. Mostantól ez változhat, ha valaki nagy nyilvánosság előtt más halálát kívánja, vagy azt, hogy „különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményt” kövessenek el az illető ellen. A most elfogadott törvénymódosítás után egy év szabadságvesztéssel lesznek büntethetőek az ilyen kijelentések.
Kérdéseket vet fel, hogy ezt a mégoly jogos igényt az állam büntető hatalmának közbeiktatásával kell-e érvényesíteni. Erről lehet vitatkozni, az azonban érthetetlen, hogy milyen alapon terhelné ezen a téren nagyobb felelősség a bejegyzett sajtótermékeket, mint egy influenszert.
Ehhez képest a törvénymódosítások azt is tartalmazzák, hogy az internetes sajtótermék kiadója felelős a tartalmai alatt megjelenő kommentekért is: köteles hatékony megoldást alkalmazni a jogellenes vagy káros hozzászólásokkal szembeni fellépés érdekében – utóbbi nem is jogi kategória, bármit jelenthet, ahogy a hatékony moderálás is. Ennek betartását a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala fogja ellenőrizni.
Magukra valamit adó médiumoknál már most is van moderálási szabályzat, de elgondolkodtató, hogy egy megváltozott nyilvánosságban milyen alapon követel a törvényalkotó a kommentelők moderálásakor nagyobb gondosságot a sajtótermékektől, mint a közösségi média bármelyik véleményformáló aktorától, vagy magától a platformtól. A válasz valószínűleg az, hogy a sajtó nagyszerű boxzsák, és könnyebb ellenfél, mint a Facebook vagy a TikTok. A hivatal nem tud bekopogni Mark Zuckerberghez, hogy szíveskedjen hatékonyabban moderálni. És meggyűlne a baja akkor is, ha azt követelné a közösségi médián megjelenő egyéb szereplőktől, hogy szíveskedjenek sajtóként működni. Arról nem beszélve, hogy a médiahatóság vélhetően akkor sem fog a kormánymédia ajtaján bekopogni, ha a kommentszekcióban verbális kivégzőosztagok váltott műszakban egyenként lemészárolják a választókorú népesség nem Fideszhez húzó felét, legalábbis szóban.
Tény, hogy az egyre erőszakosabb nyilvánosság sok kérdést vet fel. De ha a jogalkotó valóban a megváltozott világ kihívásaira keresné a válaszokat, akkor nem kezdené el – nagylelkűen eltekintve a többi szereplő felelősségétől – a sajtót csuklóztatni. Jóhiszeműséget feltételezni így több, mint nehéz volna.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
