Nem, nem a Csengerben is otthonosan mozgó, debreceni Kósa Lajos, hanem Rákóczifalva korábbi polgármestere. Nem először teszi ezt, mesélt ő már a település szobráról – sztorijáért Milos Forman könyörögne; és elmondta már azt is, hogy miként működik a Kubatov-lista egy falu mindennapjaiban – George Orwell is csettintene.
De most Kósa a 27 perces, Átlátszónak adott interjújában azt magyarázta el, hogy miként működik a komplett rendszer, amit az egyszerűség kedvéért csak nevezzünk fideszes pártállamnak. Beszél ő nevetségesen túlárazott beruházásokról, az állami szervek magán- és pártérdekek szolgálatába állításáról, a statisztikák meghamisításáról, fürdőben kötött mutyikról és különösen magas pozícióból érkező „gyámokról”, „mentorokról”.
Történeteinek egyik összekötő eleme, hogy valahogy rendre mindig győz a mutyi a józan gazdálkodással szemben. Innen nézve itt már nem is pártállam működését látjuk, egy sokkal erősebb kifejezést kellene találni a jelenség leírására, de akkor egyrészt nem fogalmaznék perképesen, másrészt valami sokkal fontosabbról terelném el a figyelmet. Jelesül, hogy a videóban Kósa Lajos a Fidesz (és a KDNP) egyik legnagyobb mítoszát rombolta le. Ez pedig a kormánypártok és kitartott holdudvaruk által hangoztatott lokalitás-kultusz.
Persze, aki figyeli például Orbán Viktor multibarátságát, vagy éppen Szijjártó Péter bejelentéseit a külföldről érkező munkaerő alkalmazásról, annak ez nem új, de ezúttal bepillantást nyerünk egy szinttel lejjebbre is. Kósa Lajos szavaiból ugyanis az derül ki, hogy a különböző pártközpontokban dől el minden. Hogy melyik a jó falu, amelyik megérdemli a szép új utat és a játszóteret, és a jó falu az, amelyik azzal a kiviteleztetővel dolgoztat, akit a választókerületi elnök „kiajánl” számára.
És persze lehet mondani, hogy ez csak egy település, esetleg egy választókörzet, vagy egy megye, de ezzel van egy problémám. Mégpedig az, hogy Kósa Lajos monológját én már hallottam elejétől a végéig, mielőtt megjelent volna ez az interjú. Pedig soha nem találkoztam vele, és még csak át sem utaztam soha Rákóczifalván. Úgy lehetséges ez, hogy az egyik történetet Baranyában mesélték, a másikat Békésben, a harmadikat Szabolcsban, a negyediket Borsodban, és így tovább.
Ezért nem lehet elintézni Kósa Lajos szavait azzal, hogy ez csak egy kistelepülés, Rákóczifalva története.
Ismerősek a volt településvezető szavai persze a múltból is, Mikszáth, Móricz számtalan hasonló mutyiról írt a maga idejében, csak akkor még panamának hívták ezeket az ügyeket és bizony az elvtársak is hasonlóan harácsoltak a rendszerváltás előtt. Ezt egyébként nem a kormánypártok védelmében mondom, hanem pont vádként olvasom a fejükre. Ebből látszik, hogy semmivel sem különbek, mint történelmünk bukott rezsimjeinek működtetői és kiszolgálói.
