Ferenc pápa fehér Fiatját és a börtönből szabaduló Budaházy György sötét lovát világok választják el egymástól. Novák Katalin azonban gondoskodott róla, hogy egy lapra kerüljenek: a köztársasági elnök-asszony a pápalátogatásra hivatkozva adott kegyelmet a Hunnia-per főszereplőjének.
Persze ez a kegyelem akkor is rettentő bizarr lenne, ha semmi köze nem lenne Ferenc pápa látogatásához. Hiszen gondoljunk bele, mégis micsoda perverz rendszer az, amiben így vagy úgy, de megtalálja a helyét Budaházy György és Kóka János is, akiknek annyi közük van egymáshoz, hogy hajdan az egyik Molotov-koktélt dobatott a másik házára? Erre persze mondhatnánk, hogy hát lám, a nemzeti együttműködés rendszere már odáig konszolidálódott, hogy olyan békében él egymás mellett áldozat és elkövető, amilyenben a Macskafogó végén labdáznak a rajzfilm megjavult gonosztevői. Csakhogy Ferenc pápa és az ő szavai és gesztusai az elfogadásról, a nyitottságról, az alázatról, a szegényekhez és üldözöttekhez való odafordulásról valami egész mást jelképeznek.
A fokozás kedvéért némiképp ismételnem kell magam: ezek a megnyilvánulások akkor is óriási kontrasztot képeztek volna az Orbán-pártok Magyarországával szemben, ha történetesen Budaházy nem lovagol ki a cellájából a váci éjszakába. De hát Novák Katalin döntésének értelmében ez megtörtént, úgyhogy a pápai üzenetek még a hatalom azon szándékát is elhomályosították, hogy Róma püspökének látogatását beleszuszakolja aktuális politikai termékébe, a már-már parodisztikusan bárgyú és bicskanyitogatón hamis békegügyögésébe.
Persze a Fidesz (és a KDNP) már régóta dolgozik azon, hogy szavazóik ne úgy viszonyuljanak hozzájuk, mint ahogy a politikai szereplőkhöz, sokkal inkább, mint a törzsekhez, vagy éppen a vallásokhoz szokás. És mivel az Orbán-pártok e tevékenysége finoman szólva is eredményes, így aztán követőik egyszerre nyomhatják a közösségi médiában a szívecskét Ferenc pápának és az ölelős emotikont Budaházynak.
De ha valaki kívülről nézi a ner-t – márpedig mi itt a Magyar Hangnál minden szinten erre vagyunk kárhoztatva, hiszen a hatalom felénk irányuló bojkottját még a Szentatya vizitje sem oldotta fel – akkor bizony látja, hogy vezetőink sokkal kényelmetlenebbül éreznék magukat a fehér Fiat hátsó ülésén, mint a váci sötét ló nyergében. Nyilván nincsenek államilag szervezett robbantások, a focilabdákról sem a bombák, hanem a közpénz jut az elit eszébe, de a folyamatos uszítások, az ellenfél ellenséggé torzítása és eltüntetésének vágya mégiscsak Budaházyhoz viszik közelebb a regnáló hatalmat, mint a szolidaritást szorgalmazó Ferenc pápához.
Köszönjük meg mindezt Novák Katalinnak. Döntése következtében mégiscsak tisztábban látjuk, hogy tulajdonképpen kik, hogyan és persze hova vezetik ezt az országot.
