
A genderügyi túlhabzások korábbi visszatérő kritikusában, Szőnyi Szilárdban is felmerült a gondolat: lehet, hogy annyi idő után neki is ki kellene mennie a Pride-ra? Az újságíró múlt heti interjúnkban beszélt erről. Mint mondta: „Korábban sokat írtam a genderről markáns, konzervatív alapállásból. Most, amikor felmerült a Pride betiltása, mégis megkísértett a gondolat: lehet, hogy életemben először szolidaritásból ki kellene menni? Aztán elhessegettem, mert kell ez nekem, a családomnak? De talán jelzi, hogy azok közül, akik hozzám hasonló értékrenddel, ugyanakkor empatikusan gondolkodnak a témáról, sokan látják, hogy a betiltás belengetésének hatalomtechnikai okai vannak.”
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Jászberényi Sándor író is: „ki nem állhatom a félmeztelen embereket, a techno zenét és a vonulást, de sajnos sikeresen elintézték nekem, hogy ki kelljen mennem erre a betiltott fesztiválra. Nem azért mert érdekelne bárki nemi identitása, hanem mert ha ma betiltják a XXXI felvonulást és arcfelismerő rendszerrel azonosítják, majd büntetik a felvonuláson résztvevőket, holnap majd a sakkszakköröket tiltják be, holnapután meg a busójárást. Ezt addig fogják csinálni, míg úgy meg nem védtek minket mindentől, hogy a végén senki sem mehet ki az utcára, és egy négy fős csoportot igazoltatni fog a rendőr, mint a régi szép időkben. Budapestet sem kellene átnevezni Moszkvára egyébként.” Farkas Attila Márton szintén ugyanerről írt korábban. És még sorolhatnánk. Nem azért tettek így, mert olyan hatalmas melegjogi aktivisták lennének. Hanem azért, mert szeretik a szabadságot, az egyenlőséget és Magyarországot. A kedden a Pride betiltását megszavazók viszont sajnos egyiket sem.
Belgrádban egyébként 2001-ben tartották meg az első Pride-ot, 2014 óta pedig minden évben tiltások nélkül szervezhetik meg. A Fidesz most már nem is Szerbia, de Belarusz, illetve Moszkva felé vinné Magyarországot. Bár ki tudja, lassan talán Minszk is progresszívebbnek számít annál, amit Orbánék ebből az országból csinálni próbálnak.
Jut eszembe, valaki szólt már az önmagát szabadságharcosnak tartó Szájer Józsefnek, aki pár hónapja a Telexnek fejtette ki, hogy Magyarországon szólásszabadság van, és nincsenek diszkriminatív jogszabályok? Persze, nyilván megmagyarázná ezt is. Meg hát neki nem is kellett gombot nyomnia. Megtette helyette 136 bátor fideszes és mihazánkos homofób, a gyülekezési jogot gond nélkül korlátozó parlamenti képviselő. Talán még kicsit büszkék is magukra. Pedig ne legyen kétséges, kedves Latorcai János, hogy a rendetlenséget, a hideg polgárháborút önök szítják. A Momentum pedig csak azt tette, amit hazájukat szerető embereknek ilyenkor tenniük kell. Meglesz ennek a böjtje, remélhetőleg inkább előbb, mint utóbb.