Nagy várakozással kapcsolódtam be csütörtökön az első, újra újságírók jelenlétében megtartott kormányinfóra, amit Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter tart a meghívott sajtóorgánumok képviselőinek.
A miniszter mindjárt elején eldobta a sulykot azzal, amikor azt mondta, hogy a vírusjárvány idején megvalósult a nemzeti összefogás, de az ellenzék nélkül. A sajtó jelen lévő képviselői, még a kormánykritikusok se kapták fel a vizet az otromba miniszteri megjegyzés kapcsán. Lehet, hogy bölcsen tették, lehet, hogy ott, a helyszínen nem tűnt fel ennek a megjegyzésnek a súlyossága, ami kirekesztette magyar nemzetből az ellenzéket, csak azért, mert szavazatával nem szentesítette a kormány túlhatalmát.
„Felhatalmazási törvényeztek”, mondta Gulyás Gergely. Pedig a kormánypárti képviselők - köztük Kocsis Máté - emlegették először a felhatalmazás kifejezést, hiszen ezt kértek a kormánynak a koronavírus-törvény elfogadásával. A törvény szövegében is ott van a felhatalmazás szó. Egyébként ha felhatalmazást kérnek egy törvényben valamire, azt nyugodtan lehet felhatalmazási törvénynek nevezni.
Az a szomorú, hogy úgy tűnik, a jobboldali vezető politikusok még ma sem értik, mi a baj azzal, ha a politikai hatalom felhatalmazást kap a parlament kiiktatásával történő országirányításra. A jogszabályokat nem lehet felrúgni, az alkotmányos korlátokat nem lehet bizalommal és jóindulattal pótolni, mert mi történik, ha egyszer tévedünk?
Nézzük, mire is használta kormány a felhatalmazást, miközben kifejezetten a vírusjárvány elleni védekezés hatékonyságával indokolták annak szükségességét. Nemváltó műtétek betiltása, Isztambuli egyezmény elutasítása, néhány önkormányzatnak- például Kisvárdának - plusztámogatás biztosítása, az ellenzéki vezetésű főváros és más városok kivéreztetése, a nyelvvizsgák alóli felmentés a diplomák kiadása érdekében, egy dobozgyártó tőzsdei cég állami irányítás alá gyűrése – hogy csak néhányat említsek a felhatalmazás alatt meghozott kormányzati döntések közül. Ezek mind az bizonyítják, hogy valaki nagyon élvezhette ezt a túlhatalmat.
Hamar kiderült az is, hogy Alkotmánybíróságra sem lehet számítani, amikor korlátok közé kell szorítani a hatalmát túlságosan kiélvező kormányzatot. Ha az alkotmánybírók nem találnak kivetni valót abban, hogy az önkormányzatoktól a veszélyhelyzet idején forrásokat vonnak el, meggyengítve ezzel a védekezőképességüket, akkor nagyobb a baj, mint azt a regnáló hatalom ellenzéke feltételezte. Úgy tűnik, az Alkotmánybíróság is látványosan és végleg kiiratkozott a fékek és ellensúlyok rendszeréből, hogy harmonikusan belesimulhasson a NER-be.
Gulyás Gergely a gyöngyöspatai romáknak megítélt kártérítés kifizetésére vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva megjegyezte azt is, hogy „a településen látványos lesz, ha a pénz megérkezett”. Hogy mindenki értse a burkolt szóvivői üzenetet: ha pénz áll a házhoz a cigányéknál, akkor látványos lesz, ahogy költekezésbe kezdenek. Ezzel a miniszter ismét nyilvánvalóvá tette, hogy ha mégse jönnek a migránsok, akkor a kormány kommunikációs stratégiájának egyik célja a romák elleni feszültségkeltés lehet.
Ahogy az várható volt, szóba került a leromlott állapotú köztulajdonban álló Lánchíd felújításának késlekedése is, amire a főváros szerint nincs elég forrás, míg a kormány szerint van, értékpapírokban fekszik a szükséges pénz. És persze arról is beszélt a miniszter, hogy a magántulajdonban lévő szállodák és vendéglátóhelyek felújításához több mint harminc milliárd forint értékben vissza nem térítendő támogatást nyújtott a kormány a veszélyhelyzet idején.
Vessenek a mókusok elé, ha értem, miért kell a leggazdagabb magyarok listáján előkelő helyen álló milliárdosoknak akár egy forint állami támogatást is adni azért, hogy a magánvagyonuk értékét látványosan tudják növelni. Miért nem a köztulajdonban lévő leromlott állapotú kórházak, iskolák épületeinek rendbe tételére, a hidak felújítására költjük inkább, ha már a szociális háló látványos megerősítése semmiképpen se fér bele ebbe a keresztény szabadságon alapuló kormányzati filozófiába.
