Az előző részek tartalmából: mivel az ügynöközés és a nadrágszíjazás sem vált be Magyar Péter ellen, ezért mással próbálkozik a propaganda. Az internetblokkolónak nézett adóvevő ügyével, az EP-listavezetői vita elől való meneküléssell, és egy egyelőre meglehetősen információhiányosan tálalt büntetőügy szétterítésével. Messze nem azonos súlyú ügyek ezek, de sokatmondó már a témák számossága is: eddig azt láttuk, hogy ha a hatalom megtalálta a fogást az ellenfelén, akkor megragadta a témát (Vona muszlim, MZP háborúpárti stb.) és a kampány végéig csócsálta azt. Most viszont szabályos „tématűzijáték” van, ami arra utal, hogy a kormánypárt rohanni kénytelen Magyar trikolóros kisteherautója után, már csak azért is, mert az említett jármű körül bizony fideszes hídfőállásokon is komoly tömegek gyűlnek össze.
És hogy ez a létszám miért nem lesz kisebb, vagy, hogy az esetenként jogos kritika miért nem apasztja az áradni készülő Tiszát, abban nagyon komoly munkája van a Fidesznek – és valamennyi talán a KDNP-nek is. Elvégre ezekről a pártokról is lepattantak a hasonló típusú ügyek, ráadásul Magyar Péter semmit nem mond és csinál másként, mint ahogy a korszellemnek megfelelő influenszer-politizálást a csúcsra pörgető kormánypártok teszik tizennegyedik éve. Magyar Péter ugyanis pontosan ugyanolyan, amerikai módra felépített, érzetkufár kampányt visz, mint Orbán Viktor, de még a meséje is ugyanaz, mint a miniszterelnöknek: a nagy és befolyásos ellenféllel szembeszálló egyszerű legényé.
Az optika persze nagyon más: elvégre egyikük fideszes és ellenzéki fellegvárakban, nyilvános rendezvényeken beszél a Fidesz és az ellenzék ellen arról, hogy majd egyszer újjáépítik ezt az országot. Másikuk csak fideszes fellegvárakba utazik, de titokban, és szelektált közönségnek beszél arról, hogy azért kell kiküldeni Deutsch Tamást és sok más, meg nem nevezett embert Brüsszelbe, hogy foglalják el a várost, mert akkor Putyin nem dob majd atomot Kijevre, Macron pedig nem küld katonákat Moszkva ellen, sem pedofilokat Jándra.
Harcuknak mindketten úgy adtak tétet, hogy a tények és a részletek eltörpüljenek a nagy képhez képest. Vagyis kit érdekel, hogy Magyar nem mond igazat egy adó-vevőről, mikor ő azért lépett ki közénk a NER-ből, hogy leváltsa nekünk a rendszert, és ezért még a lenőizett, unisex napszemüvegét is elárverezteti. Aztán kit érdekel, hogy nem Orbán Viktor az első falusi miniszterelnök, ha egyszer személyesen ellátogatott a mi magtárunkba, termelői piacunkra, hogy megvédjen minket attól a világháborútól, amit az Origó két év alatt hetente háromszor robbantott már ki?
Mint fentebb jeleztem, az Egyesült Államokban néznek ki hasonlóan az önmagukat narratívaként és meseként identifikáló választási kampányok. Amik persze roppant szórakoztatóak, csodálatos filmeket lehet róluk készíteni például, csak mindig eljön az pont, amikor szót kér a valóság is. Annak meg ritkán szép a vége.