
Mindenki emlékezhet rá, hogyan csinált a kormányzati propaganda Vona Gáborból török terroristát, Donáth Annából kiskorú lányok zaklatóját, Jámbor Andrásból pedofil bűnözőt, Magyar Péterből pedig oly sok mindent, legutóbb éppen drogost. A korábbi ámokfutásokért helyreigazításokkal, bocsánatkérésekkel, kártalanításokkal fizetett a Fidesz médiája. Az abszurd állításokat nem egy esetben a Fidesz politikusai is visszhangozták. Az idei választási kampány azonban ehhez képest is szintlépés. Egy párhuzamos univerzum megteremtése zajlik, ahol a tényeknek az égvilágon semmilyen szerep nem jut. És ezt már be is vallják.
Gondoljunk vissza az Ukrajnában besorozott, majd életét vesztett ukrajnai magyar állampolgár halálára. A kormány állította, hogy a férfi a verésbe halt bele, és ennek alátámasztására „titkos bizonyítékokra” hivatkozott. Ezek természetesen azóta sem lettek nyilvánosak. Titkos bizonyítékokra hivatkozott Orbán Viktor miniszterelnök akkor is, amikor azt állította, hogy a Tisza Párt külföldről kap támogatást. Érdekes, hogy nyilvánosan elérhető dokumentumok pont azokban az ügyekben nincsenek, amelyeket a Fidesz a zászlajára tűz. Az ukrán pénzszállító esetében már nem is beszélnek ilyenekről. A Parlament egy személyre szabott, jogi szempontból teljesen értelmezhetetlen törvénnyel úgy határozott, hogy a pénzszállítmány lefoglalásához nincsen szükség határozatra. Talán csak nem azért, mert a határozatot indokolni kell, és meg lehet támadni? És mert a bíróságoknak nem szokása figyelembe venni a „titkos” bizonyítékokat, amelyek vagy léteznek vagy nem léteznek, hiszen senki nem ellenőrizte őket? Ez a nem túl dicséretes mintázat az utóbbi időben az ellenzéki oldalon is megjelent: az úgynevezett „Zsolti bácsi-ügyben” senki sem tudott felmutatni egyetlen árva tényt, máig sem. A Fidesz igencsak meg volt ütközve ezen, mintha ő maga nem sokkal durvábban művelné ezt másfél évtizede. Nem esetileg, hanem hosszú távú stratégiaként.
Az elrettentő következményekkel már most szembesül a társadalom: a közélet talán még soha nem ért el hasonló mélységeket a rendszerváltás óta. De ennél is elrettentőbb ennek a stratégiának a végső lényege: az, hogy az uralkodó politikai elit kiszolgáltatja Magyarországot a külföldi titkosszolgálatok dezinformációs műveleteinek. Miközben más országok a dezinformáció felismerésére, a kritikus gondolkodásra próbálják okítani a polgáraikat, és igyekeznek úgy-ahogy a normalitás keretei között tartani az őrületet, a magyar lakosságot a saját kormánya kínálja fel tálcán: arra próbálja őket idomítani, hogy bemondásra el kell hinni bármit. Az erre fogékony közönség pedig gyorsan tanul, el fog hinni bemondásra bármit. Később is. Másnak is. El fogja hinni az orosz dezinformációt akkor is, amikor az nem a Fidesz érdekét szolgálja majd. És el fog hinni bármilyen más dezinformációt is. Ez nem más, mint a magyarok odavetése a vadak elé. A szellemi határőrizet lebontása. Önfeladás, szégyen, szolgaság és veszedelem. Ha egy rendszer ekkora felelőtlenségre épül, akkor félő, hogy a hatalmon lévőknek semmi nem túl nagy ár a kormányrúd megtartásáért.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.









