Meghalt egy nő, mi változott?
Emberölés gyanújával vették őrizetbe az V. kerületi lakástűzben elhunyt japán nő volt férjét. (Fotó: Police.hu)

2023 nyarán Angyalföldön megölt egy nőt a partnere. A beszámolók szerint a férfi már korábban is erőszakosan viselkedett. Az áldozat bizonyosan félt, de talán nem gondolta, hogy a helyzet idáig fajulhat. Vagy csak lebénította a félelem. A bűnmegelőzésért is felelős államot minden esetre el kellett volna, hogy gondolkodtassa az eset: arról, hogy a kapcsolati erőszakról, annak akár végzetessé is váló kockázatairól és a segítségkérés módjairól vajon elég információja van-e társadalomnak. Két évvel ezelőtt meghalt egy nő. Megölte a volt partnere. Mi változott?

És a problémák sajnos nem fejeződnek be ott, hogy a potenciális áldozatnak van-e elegendő információja a kockázatokról, és él-e a törvény adta lehetőségekkel, hogy segítséget, védelmet kapjon. Ha él, az sem feltétlenül óvja meg az életét. Sajnos nem volna egyedülálló eset, de ismét végtelenül szomorú tanulság lenne, ha kiderülne, hogy valóban volt férje ölte meg azt a nőt, akit Budapest belvárosában összeégve, holtan találtak meg az ágyában. A rendőrség kezdetben közigazgatási eljárás keretében vizsgálta az esetet, vagyis nem gyanakodott idegenkezűségre. Már soha nem tudjuk meg, hogy folyik tovább ez a nyomozás, ha a Patent Egyesület nem lép a nyilvánosság elé azzal a ténnyel: az elhunyt rettegett volt férjétől, és többször feljelentést tett, eredménytelenül. A rendőrségnek mindezek után végül lett gyanúsítottja, a volt férj. Elmondásuk szerint egy kamerafelvétel hozott fordulatot. Remélhetőleg akkor is elkezdtek volna elkövetők után kutatni, ha az ügy előzményei nem kapnak nyilvánosságot.

Nem szívesen lennénk a Patent Egyesület helyében, amely rendületlenül támogatja a hozzá forduló kétségbeesett nőket, aztán azzal szembesül, hogy egyikük halott. De a lelkiismeretesebb jogalkotók és jogalkalmazók helyében sem szívesen lennénk: ők tisztában lehetnek azzal, hogy az eset, amennyiben valóban volt férje ölte meg a nőt, nem lenne egyedi. Ahogy a rettegés és az eredménytelen feljelentések sem.

A BRFK teljes körű tényfeltáró vizsgálatot rendelt el annak tisztázására, hogy a nő korábbi feljelentését miért utasították el. A tanulságok levonásának első állomása lenne, hogy a rendőrség őszinte és önreflektív választ ad arra a kérdésre, hogy hibáztak-e ebben, és ha igen, akkor hol hibáztak. Főleg, ha a nyomozás során kiderül, hogy gyilkosság történt. 

A második lépés már a kormány és a parlament felelőssége: mit tesznek azért, hogy ilyen lehetőleg ne történjen. Önmagában nem lenne megoldás az sem, ha rohamléptekkel átírják a Büntető törvénykönyvet, ahogy ezt a komolyabb felháborodást kiváltó bűncselekmények után szokták tenni. A büntetés célja a társadalom védelme és a bűncselekmények megakadályozása, mégis sokszor kevés ahhoz, hogy megvédje emberek életét. Nem lenne igazságos azt állítani, hogy semmilyen előrelépés nem történt az elmúlt évtizedekben, de biztosan több figyelem, több oktatás és még több állami ráfordítás lenne szükséges a partnerük által fenyegetett emberek, többnyire nők megvédéséhez. Ez pedig valószínűleg sokkal kiterjedtebb, következetesebb és kitartóbb munkát igényelne, mint amilyen a Büntető tövénykönyv átírása.