Mi lett volna, ha megrendülünk?

Orvos ismerősömmel beszélgettünk egyszer a magyar egészségügy állapotáról. Megpróbálom szó szerint idézni a szavait. - Tudod, ez a rendszer nem úgy fog csődbe menni, mint egy bank, hogy egyszer csak lehúzzák a rolót és kiküldik az utcára a pénztáros-kisasszonyt, hogy mondja meg az ott elégedetlenkedőknek, nincs pénz, távozzanak, a kárpótlásukról majd később döntenek. Az egészségügyi rendszer már most is csődben van – mondta a barátom, és igazolásul elmesélt egy elképesztő műhibát, ami biztosan nem következett volna be, ha az egészségügyünk egy kicsit jobb állapotban lenne. Aztán megbeszéltük, hogy a hosszú várólisták, a kórházi fertőzések magas száma, és a folyamatos munkaerőhiány is ide vezethető vissza, a rendszer csődjéhez.
 Amikor ez a beszélgetés zajlott, még fogalmunk sem volt róla, hogy mi az a koronavírus. Most már persze tudjuk, több mint egy éve ez határozza meg az életünket. És ugyan nem teljesen a fent ábrázolt, lehúzott rolós, bankos csőd módjára, de lám: már arról ír a Népszava, hogy több kórházban egyszerűen nincs kikkel megnyitni a műtőket. Átmeneti állapot ez nyilván, de azért így is elgondolkodtató: hiszen Kásler Miklós emberminiszter szíves értelmezésében a magyar egészségügy a járvány alatt még csak meg sem rendült. Sőt nekik még az is belefért, hogy több ezer egészségügyi dolgozó mondjon fel, nyilván ettől is csak jobb lesz majd az ellátás…
Sanszos, hogy ősszel jön majd a koronavírus negyedik hulláma, de ha nem, akkor is érdemes belegondolni, hogy milyen állapotban vág majd neki a magyar egészségügy a visszakapott „normális életnek”. Ebben a szektorban ugyanis számos területen már jó ideje nem normálisan, az előírt protokollnak megfelelően zajlanak a vizsgálatok és műtétek.
Adott hát a széles társadalmi igény, hogy a politika „kezdjen végre valamit” az egészségüggyel, ám a döntéshozók nem akarnak szembesülni a valós képpel és számokkal. Ott, ahol a miniszteri vizitek előtt ide-oda tologatják a kórházi berendezéseket, és az ózdi kórház covid-helyzetről beszélő főigazgatóját közleményben teremti le a felsővezető, nem is születhet valós kép az egészségügy pontos állapotáról. Persze van, amit nem lehet nem látni: az oltópontokon időnként kialakuló káosz, a koronavírus-járvány mintegy kisvárosnyi magyar halálos áldozata mind-mind a valós helyzetről árulkodik.
A kudarcokat és tragédiákat látva az elitünk úgy tesz, mint amikor az ember egy átmulatott hétvége után nem meri azzal kezdeni a következő hetet, hogy megnézze, mennyi pénz is maradt a duhajkodás után a kártyáján. És tessék: máris megint a bankban vagyunk. Ami ugye csődöt is tud mondani.