
Akárhogyan is, de a magyar közélet csupa derű, móka és kacagás. Nevet változtat az LMP és a Párbeszéd, kordont bont a Momentum, amelynek elnöke Fónagy János államtitkárral huzakodik, mígnem utóbbi a jobboldali konzervatív szíveket melengető módon teszi helyre Gelencsér Ferencet. Csudijó arcok, na.
De amilyen furcsa nemzet vagyunk, valamiért nem megy a kacarászás. Tán a „sírvavigad” lehet a hibás.
Tehát miközben a Momentum újfent kordont bont, Magyar Levente miniszterhelyettes társaságában kilép a Karmelitából Fónagy János. (Amúgy az olcsóbb kormányzás jegyében lassan mindenki államtitkár meg miniszterhelyettes, de ez egy másik téma.) A Momentum elnöke valami táblát próbál Fónagy kezébe szuszakolni, aki ekkor felismervén politikustársát, emígyen fordul hozzá:
„Hát maga az? Jaj, de régen láttalak! Hogy vagy? Jaj, de szorgalmas vagy! Ahelyett, hogy kapálnál, b.szd meg, itt szaladgálsz?”
Nézem a jelenetet, és bajban vagyok, mert nem tudok kinek szurkolni. Tán az lenne a legjobb, ha valamennyi szereplő elmenne kapálni, habár volt a Mátyás király meséiben az a rész, amikor az urak kipróbálták magukat a jobbágyok melójában, és hát a kaland nem igazán sült el jól. De meghozták a kedvemet, bár cudar hideg van, biztos lehet mit tenni-venni a kertben.
Na ugye, hogy csudijó arcok.