Nagy Feró nem Mick Jagger
Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth-díjat átvevő Nagy Feróval 2021. augusztus 20-án (Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala)

Sokan úgy tartják, egy igazi rocksztárral kétféle tragédia történhet. Vagy, úgymond, a gyertyát a két végén égetve fiatalon meghal, vagy megöregedve korábbi önmaga eleven karikatúrájává válik. Nagy Feró, a legendás Beatrice frontembere, az előző illiberális rezsim hol tiltott, hol tűrt lázadója szerencsére itt van közöttünk. Jó ideje mint a Fidesz közeli celebvilág prominens figurája.

Mindenkinek szíve joga pártot választani, s a döntését minden szembejövő mikrofonba belekiabálni, ám Feró jobban ügyelhetne a saját legendáriumára. Az aktuális hatalom sáncai mögül olyan magabiztossággal menczerkedik, osztja az észt, hogy észre sem veszi, mikor lépi át azt a határt, hogy már a sajátjai számára is kínos legyen.

A Nemzet Színésze, influenszer, ellenzéki politikus, de még jobboldali újságíró is világosan elmondta, mennyire vállalhatatlan a Szőlő utcai ügy kapcsán a Békemeneten cinikus pökhendiséggel előadott szövege, ehhez én nem nagyon tudok már mit hozzátenni. A – még – Kossuth-díjas Nagy Feró nem „túltolta” a témát, hanem – miután félreértve a helyzetet kéretlenül Semjén Zsolt segítségére sietett – „mintaszerű” áldozathibáztatással alázta meg – „mindenki jól járt, nem?” – a prostitúcióra rávett, függő helyzetben lévő nőket. Nem hiszem, hogy teljes bocsánatkérés és érdemi következmények nélkül megúszható ez a botrány.

Visszatérve az írás kezdetéhez: nem igaz, hogy egy rocksztár csak akkor maradhat hiteles, ha fiatalon itt hagy bennünket. Tudom, más világ, más karrier, más lehetőségek – a glóbusz szerencsésebb felén nem kellett például Erdős Péterekkel viaskodni –, mégis: talán Mick Jagger példája mutatja a legvilágosabban, hogy az idő könyörtelen múlását is lehet méltósággal kezelni. Lehet bölcsen hallgatni, nem keresni a reflektorfényt, nem aprópénzre váltani a múltat, ha művészként nincs már érvényes mondanivaló; és lehet tovább alkotni. A Rolling Stones frontembere utóbbit teszi, és az sem tragédia, ha nem mindig ostromolja az életmű csúcsait.

Persze egyvalamit ő is rosszul csinálhat. Hiába az 1962 (!) óta tartó karrier, a lemezek tucatjai, a filmszerepek és szerzői jogdíjak, hiába szántja fel újra és újra turnéival a világot: 500 millió dollárra becsült vagyona a fasorban sincs a magyarok legnagyobb vagyonkezelőjéhez képest.

De ez már egy másik, hasonlóan dicstelen, szánalmas és vérlázító magyar történet.

A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.