Talán soha nem fogalmazta meg pontosabban Gyurcsány Ferenc, hogy miről szól számára a politika, mint a választási bukás utáni beszédében. Pontosabban azt, hogy miről szólt számára az elmúlt másfél évtizedben. Emlékszünk arra a bizonyos, milliószor szétcincált őszödi beszédére? Abban még ilyeneket mondott: „meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyében.”
Jó kérdés, ekkoriban még valóban komolyan gondolta-e ezt vagy sem. Viszont az biztos, hogy jól felépített karakter-öngyilkossága, a 2006. őszi tüntetések erőszakos leverése, valamint a jobboldal ezt követő Gyurcsány-fixációja megtették a hatásukat. Gyurcsány Ferenc számára azóta a politika menthetetlenül Gyurcsány Ferencről szól. Na meg persze a gyurcsányozásról. Minél többen utálják és démonizálják őt, neki annál jobb. Utálni sem kell már rég, elég csak nem szimpatizálni vele. Rögtön megkapja mindenki, aki nem szavazna rá, hogy „Gyurcsány-fóbiában” szenved.
Hasonlóképp áll a helyzet Orbán Viktorral, már ami a politikai rajongás és gyűlölködés kérdését illeti. Csakhogy Orbánt a kétezres évek közepe óta erősíti, hogy mindennek róla kell szólnia, míg Gyurcsányt és táborát csak gyengíti. A Demokratikus Koalíció vezére tíz éve kétségbeesetten küzd azért, hogy a gyurcsányozás teljesen egyenrangú legyen az orbánozással. Hogy ez miért nem lehet így, annak okai sokfélék. Többek közt egyébként azért nem, mert Orbán számtalan sikeres politikai termékre, választási eredményre tud mutogatni. Orbán számára nem az orbánozás az egyetlen fegyvertény, Gyurcsány számára igen.
Politikai vitáink egyre színvonaltalanabbá, primitívebbé válását többek között az okozza, hogy saját identitásunkat a politikusokéval váltjuk fel. Őket próbáljuk védeni az egymás közti vitákban, az ő menthetetlen mondataikra keresünk mentségeket. Nincs már véleményünk egy sor kérdésről, pontosabban csak annyi, amennyit arról kedvenc politikusunk vagy pártunk előző nap elmondott. Épp ezért is egyre kevésbé hallani olyat, hogy „ezzel egyetértek ebben, abban viszont már inkább a másikkal”. Ilyet ma már nem szabad mondani. Vagy száz százalékig Gyurcsány leszel, vagy száz százalékig Orbán. Ennek persze nem örül Márki-Zay Péter, de annál inkább a két névadó. Nem véletlen a gyurcsányi felszólítás, ami tulajdonképpen azt jelenti: legyenek bátran épp olyan elvakultak, mint a legharciasabb fideszesek. Azok, akik pedig Orbánnak képzelik magukat.
Csakhogy a szavazótáborok meghatározó részét szerencsére ma is önállóan gondolkodó, értelmes emberek teszik ki. Olyanok, akiket egyre harciasabban ejtenének foglyul az orbánok és a gyurcsányok, felszólítva minden velük azonosképp szavazót: egy a tábor, egy a zászló, semmi kibeszélés, végtelen rajongás.
Nem kellene többé bedőlni nekik.
