Oroszország a szokásosnál is brutálisabb légitámadást indított szerda éjjel Ukrajna ellen. Többek között a magyar határ közvetlen közelében, Kárpátalját támadta, ahol az ukrajnai magyar kisebbség él. Munkácson is legalább tizenkilencen sérültek meg. Magyarország külügyminiszterének elítélő nyilatkozata visszafogott volt, pedig hazánknak aligha állnak érdekében a határaitól néhány tíz kilométerre elkövetett támadások, amelyek a békefolyamatot sem segítik. A magyar kormánynak az elmúlt három és fél évben Ukrajna és az Európai Unió napi szintű, következetes démonizálása mellett még egyetlen egyszer sem fért bele, hogy akár udvariasan is, de önmérsékletre intse Oroszországot.
Ez most sem volt másképp, de tegnap valaki végre magyarázattal szolgált erre az aránytalanságra; valószínűleg nem túlzás, hogy Sulyok Tamás egyszer s mindenkorra megmagyarázta a magyar külpolitikát. Úgy, hogy azt végre mindenki értse. A köztársasági elnök csütörtöki Facebook-bejegyzésében először még az orosz rakétatámadás sérültjeinek fejezte ki együttérzését, ám rövid idő múlva törölte az „orosz” jelzőt a bejegyzéséből. Az államfő kitörölt betűi talán egyszer benne lesznek majd a történelemkönyvekben. És nem csak azért, mert Sulyok Tamás ezzel valószínűleg végleg feláldozta a hitelességét. Szomorú, ha Magyarország köztársasági elnöke úgy gondolta, nem maradt más választása, mint vállalni azt a megszégyenítést, hogy ha kimondja is a nyilvánvalót, azt egy óra múlva vissza kell vonnia. De még szomorúbb a kérdés, hogy a szuverén Magyarország vezetőinek vajon tényleg ennyire rettegnie kell-e Oroszországtól – amelyről nem egyszer hangoztatták, hogy milyen korrekt gazdasági partner? Mekkora lehet a fenyegetettség, ha a köztársasági elnök még azt sem meri kimondani, amit az egész világ tud? Ki más rakétázná Ukrajnát, ha nem az oroszok? Brüsszel? A Tisza Párt? Orseolo Péter? A gyíkemberek?
Oroszország reputációját nem Sulyok Tamás nyilatkozata rengette meg, így nem valószínű, hogy az orosz külügyminisztériumban hálatelten lélegeztek fel, amikor az államfő bejegyzéséből eltűnt az „orosz” szó. Sulyok Tamásnak egyedül a magyar társadalom tartozhat köszönettel a szemléltető ábráért. Az elnök lehetőséget adott, hogy minden józan ésszel élő választópolgár feltegye magának a kérdést, az orosz energiától nagy mértékben függő Magyarországot tényleg ilyen szoros gúzsban tartja-e Moszkva, és ha igen, akkor mennyire vehetjük komolyan a magyar külpolitika többi megmozdulását? Főleg az örökös politikai és kommunikációs háborút, amit a kormány Magyarország legszorosabb szövetségesei ellen folytat, miközben a szocializmus korszakára emlékeztető mantrákkal idegenítené el a nyugati világtól a magyar társadalmat. Mennyire vehetjük komolyan ezek után, hogy mindezt Magyarország érdekében teszik? És mennyire lehet szuverén az a Magyarország, amelynek államfője ki sem meri ejteni Oroszország nevét?
Az ügy nem jelentéktelen, ezt abból is lehet sejteni, hogy a kormányülés után a miniszterelnök jelentkezett szólásra, és Szijjártó Péter, illetve Menczer Tamás – Oroszországot szintén nem említő – nyilatkozatai után megtalálta a rakétatámadás elveszettnek hitt felelősét: Oroszországot. Még így is éppen elég nyugtalanító kérdést hagyott nyitva.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
